Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)
B
- 95 CSAT A templorabúcsúk körül aztán néprajzi szokásrendszer formálódott ki; vendégséggel, legény-, s 1eánynézövel, bállal, vásá rral stb. A fogadalmi búcsúk megint más csoportja nem alapult egyházi rendelkezésen, hanem lokális történelmi vagy csodás eseményekhez fűződve keletkeztek. Ilyenek voltak a pestisbúcsúk, a törökön aratott sikeres harc ünnepei, a pro t están s téritők elűzésének évfordulói. Egyébként efféle — eredetileg sem vezeklő jellegű — iirmapi alkalmai a reformátu s vagy unitárius egyhá zhoz tartozóknak szintén vannak, melyek egyik-Biásika korábbi katolikus búcsúk maradványa. BULLA .: Eredetileg ókori római gyermektalizmán tokjának latin neve volt. Innen terjedt el a középkori függőpecsétes okleve lek pecséttartó szelencéjére, aztán magára a pecsétre, végül az ilyen uralkodói oklevelek típusára. Ma már csak az ünnepélyes formában kibocsátott ólom- vagy vörös viaszpecsétes pápai iratokra használják a bulla nevet, BUNYEVÁCO K: Magyarországi katolikus vallású horvátok, akik a XVII, század végén a hercegovinai Buna folyó vidékéről s Dalmáci ából a török elől települtek De, leginkább a Bácsk ába, emellett E-abbra és Csongrád, Torontál vármegy ék egyes területeire. Szerb-horvát nyelvjárásuk mellett sokan tudnak közülük magyarul, s a XIX, század utolsó évtizedei óta a szerb irodalmi nyelvet követik. Házközösségi /zadruga/ életmódjuk szinte napjainkig fennmaradt. Kitűnő földművelők lévén, jelentős gazdag- és küzépparasz tsá guk alakult ki. — Többségük a trianoni békeszerződés óta Jugoszlávia területén él, BURGENLAN D: A történeti Magyarországnak a trianoni békeszerződés alapján Ausztriához csatolt területe, Mosern, Sopron, Vas megyék túlnyomóan német lakosságú része,s mine ilyen, Ausztria önálló tartománya, Xeve 192o-ban alkotott hivatalos osztrák közigazgatási elnevezés; a fenti három
