Magyar történelmi fogalomgyűjtemény I. (Eger, 1980)

B

BŐ - 92 pai háborúkban kulmináló — válságjelenségeknek, a "középkor alkonyának" egyik kisérő je volt. Elekor egységesül az európai boszorkány-képzet, azaz ekkor szilárdulnak meg Magyarországon is a "Malleus maleficarum" /Boszorkányok pörölye/ ciroü dominikánu

s könyvben először összefoglalt, neu hazai eredetű boszorkány-jellemvonások: seprűn lovaglás, gyermekhúsból zsirfőzés, fajtalankodás az ördöggel stb. BŐ: Ótörök eredetű szavunk, gyökere közös a bé

g, bej tisztségnevekkel. A feudális államszervezés előtti évszázadokban a "bő" szintén méltóságnév volt: nemz etség

f őt jelentett. A bőség tagjai nagy állatvagyon felett rendelkeztek, legelőket, szállá

sokat birtokoltak, ós a maguk lovas katonai kíséretével kényszeritették terclényadózásra, természetbeni szolgálatra a köznép tagjait /az ineket/ s a fogoly rabszolfiá

kat. A "bőség" felett viszont az "úr"-nak mondott törzsfők helyezkedtek el a XX-X. századi magyar társadalomban. — A törzsi és nemzetségi főnökök királyi hatalom alá vetésével, új feudális uralkodó osztály kialakításával az ezredfordulótól kezdve a "bő* szó társadalmi tartalma fokozatosan elhalványult, új terminológia alakult ki /vö. nobiles — neme

sek, principes -- előkelő

k, magnates —— nagyok, come

s — ispá

n stb./. Azóta 'gazdag, terjedelmes' jelentéstartalommal él nyelvünkben, BÖSZÖRMÉNYE

K: Magyarországon feltehetően a honfoglalás óta élt izmaelita /mohamedán/ vallású, káliznak /khoreztii/ is nevezett, zömükben a kazáro

k ellen fellázadt kabarok

kal bejött lakosság. Etnikai erodetük ismeretlen; későbbi betelepülőket is figyelembe véve volgai bolgár-törö

k, hu

n, beseny

ő elemeket is feltételeinek köztük. Kálmán király különösen szorgalmazta a katoliiwís vallásra való áttéritésüket, de még a XIII-XIV, szádadban is találkozunk földművelő és kereskedő böszörményekkel. Leggyakrabban a— zonban úgy emlegetik őket az Árpád-korban — a zsidó

kat is megelőzően — mint "a királyi kictoa&á

r pénzkezelőit, «ki-