A mezőgazdasági termelőszövetkezetek iratai a Heves Megyei Levéltárban 1948–1990 (1999) - A Heves Megyei Levéltár segédletei 8. (Eger, 2001)

Bevezető. A termelőszövetkezetek kialakulásának és működésének jogszabályi keretei 1945 és 1990 között

között. Ezáltal megváltozott a termelőszövetkezetek közös földterületének nagysága. Amig 1958-ban szinte valamennyi 200 és 800 kh közötti földterülettel bírt, 1964-ben már csupán 8 termelőszövetkezet gazdálkodott 1000 kh-nál kisebb területen. A fele 2000 és 5000 kh-nál nagyobb területtel rendelkezett, több mint 10 %-a 5000 kh-nál többel. A termelőszövetkezeti tagok száma 1958-ban 4408, 1959-ben 37006, 1960-ban 56637,1961-ben 61205 volt. Megjegyzendő, hogy 1958 végén számos olyan alakulásról tudunk, amelynél a termelőszövetkezet el sem kezdte a közös munkát. Azon kijelentéssel alakultak, hogy csak a következő gazdasági évtől kezdik a munkát, de erre nem került sor. A kollektivizálási hullámból azonban ki nem maradhattak, tagjaik a következő években beléptek a később alakult termelőszövetkezetekbe. A pártoló tagságról szóló 1959. évi 22. sz. tvr. értelmében az ún. „kétlaki" dolgozók tagként ugyan nem léptek be a termelőszövetkezetbe, de a tulajdonjogról le nem mondva közös használatba adhatták földjüket, mely után földjáradékban részesültek. Az 1959. évi 7. sz. tvr. szerint a termelőszövetkezet szervei: a közgyűlés, a vezetőség és az ellenőrző bizottság. A törvényerejű rendelet végrehajtásáról kiadott 19/1959. (VII. 12.) F. M. számú rendelet kötelezően írta elő szociális bizottság létesítését, de emellett állandó vagy átmeneti jelleggel egyéb bizottságok is létesíthetők voltak. A termelőszövetkezet a közös vagyon keretében a következő alapokat volt köteles létesíteni: fel nem osztható szövetkezeti alap, vetőmagalap, takarmányalap, szociális-kulturális alap. A termelési alap magába foglalta a vetőmag- és takarmányalapot, valamint az év végén meglevő anyagokat és termelési eszközöket, továbbá a mezei leltárt. Erdőfenntartási alapot kellett létesíteni ott, ahol a termelőszövetkezet használatában erdők voltak. A rendelet a mellékletében az addig használt mintaalapszabály helyett alapszabálymintát tett közzé, mely megengedett már bizonyos módosításokat a helyi viszonyoknak és a termelőszövetkezet sajátosságainak megfelelően. 1960-ban rendelkeztek a tagok öregségi, munkaképtelenségi járadékáról is. A termelőszövetkezeti tagok társadalombiztosítási ellátásáról előbb is történtek intézkedések (1949 áprilisától betegellátás, 1953 márciusától családi pótlék, 1953 októberétől anyasági segély, 1957 júniusától baleseti kártalanítás, 1958 januárjától kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosítás), de ezek hatása mértékében elmaradt a munkások és alkalmazottak szintjétől. Bizonyos ellátási formák (táppénzsegély, gyermekágyi segély, útiköltség térítés) folyósítását a termelőszövetkezet szociális alapjára hárítottak. 1961 és 1964 között felszámolták a gépállomásokat, megindult a lassú átszervezésük gépjavító állomásokká. Monopolhelyzetük megszűnésével a mezőgazdasági termelőszövetkezetek elkezdhették a saját géppark kialakítását. 1958 és 1961 között 9 gépállomás működött Heves megyében, 1964-ben már csak 6. A hatvanas évek első felében a termelőszövetkezeteket visszaillesztették a központi irányítás utasításos rendszerébe. Tevékenységüket a járási tanácsok, szerződtető vállalatok, bankkirendeltségek gazdasági eszközökkel (támogatások odaítélése vagy megvonása) irányították. 1966-ban a kenyérgabona vetésterületének kivételével megszüntették a tervmutatók tanácsi szervekre való lebontását, így megszűnt a járási tanácsok tervjóváhagyó fünkciója. A termelési eszközök addigi hatósági elosztását a szabad forgalmú értékesítés váltotta fel. A termelőszövetkezetek közvetlenül köthettek szerződéseket a felvásárló és termeltető vállalatokkal. Az állami támogatás 1958 óta meglevő rendszere zavarta a gazdálkodás átláthatóságát. A gyenge termelőszövetkezeteknek nyújtott dotáció nem a termelés megkezdése előtt, azt ösztönözve jelentkezett, hanem év végén, így a veszteségek egy részének megtérítését szolgálta. A beruházási hitelek a túlzott központosítás miatt néha nem a megfelelő helyre kerültek. 1967-ben a termelőszövetkezetek első kongresszusán megválasztották a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát, létrehozták a területi szövetségeket. Az Országos Tanács részt vett a termelőszövetkezetekre vonatkozó állami rendelkezések kialakításában, ugyanakkor tájékoztatást adott a kormány agrárpolitikájáról. A termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény 1968. január l-jével hatályon kívül helyezte a tsz-ekre, tszcs-kre vonatkozó addigi törvényerejű rendeleteket. Megengedte, hogy a mezőgazdasági termelésen túl feldolgozást, szolgáltatást és más kiegészítő tevékenységet nemcsak a saját üzemi, illetve háztáji szükségletekre, hanem más szövetkezetek vagy állami szervek, vállalatok, társadalmi szervezetek és a lakosság részére is végezhetnek. A kiegé16