Heves megye iratai (1930–) 1944–1950(–1955) - A Heves Megyei Levéltár segédletei 6. (Eger, 2001)

Járási főjegyzők iratai

Járási főjegyzők iratai A pénzügyigazgatáshoz tartozó ügyekben, mint általános közigazgatási hatóság foganatosított bizonyos intézkedéseket. Kereskedelmi ügyekben az áruk megvizsgálása, a házalás és a vándoripar engedélyezése tartozott a hatáskörébe. A járás területén elsőfokú iparhatóság volt. E tevékenységében az iparengedélyeket kiadta, szüneteltette és megszüntette, foglalkozott a tanoncok és segédek ügyeivel, felügyelte és ellenőrizte az ipartestületet. A közlekedésügy területén engedélyezte a kizárólag egy község területére korlátozott gépjármüvállalat létesítését. A menetrend és a díjszabás meghatározása is hatáskörébe tartozott. A földművelésügyi igazgatásban is jelentős hatásköre volt. A járási állatorvos jelentései alapján állategészségügyi kérdésekben intézkedett. Ellenőrizte az állatszállításokat, eljárt állategészségügyi kihágások esetén, engedélyt adott vágóhidak létesítésére, ellenőrizte az apaállatok beszerzését. Az erdők, vadászterületek és vizek is a felügyelete alá tartoztak. Elsőfokú mezei rendészeti hatóság volt. Döntött a gazdasági cselédek és munkaadóik közötti vitás kérdésekben. A vallás- és közoktatásügyi igazgatás területén a vegyes házasságok esetében a főjegyző előtt kellett nyilatkozni arról, hogy a születendő gyermek melyik szülő vallását fogja gyakorolni. Felügyelt a tankötelesek összeírására és az iskolai mulasztások megtorlására. A katonai ügyekkel kapcsolatban minden évben előkészítette a sorozásokat, az arra kötelezettekről úgynevezett állítási lajstromot vezetett. A főjegyző kihágási bíráskodása kiterjedt az iskolai, közlekedési, állategészségügyi, közrend elleni és mezőgazdasági kihágásokra. A főszolgabírónak (főjegyzőnek) kizárólag elsőfokú hatásköre volt, határozatai ellen az alispánhoz lehetett fellebbezni. A járási főjegyző hivatali szervezete 1950. augusztus 15-ig, a járási tanácsok megválasztásáig működött. Megszűnésükről a 143/1950. MT sz. rendelet, illetve az 1950. évi I. törvény intézkedett. 44