Heves vármegye iratai 1304–1944 (1957) - A Heves Megyei Levéltár segédletei 5. (Eger, 2000)

IV-4I2 Heves és Külső-Szolnok, illetve Heves Vármegye Levéltárának iratai kapjon. Az építkezés 1749-ben indult meg, és még a 60-as évek közepén is tartott. A levéltár céljára az épület (Kossuth Lajos út 9.) keleti udvari szárnyának második emeletén biztosítottak két nagy szobát. Az iratok ide szállítása valamikor 1768 körül, az ekkor megindult nagy levéltárrendezés után történhetett. Az első közgyűlést 1756 áprilisában tartották az új megyeházában. Ekkor a közgyűlési jegyzőkönyveket letisztázták. 1758-ban a számadási iratokat rendezték. 1763-tól az úriszékek jegyzőkönyveit a szolgabírák által hitelesítve rendszeresen beküldték a levéltárba. 1765-ben adták ki a rendelkezést, hogy a kölcsön- és adósságszerződések betáblázására vonatkozó szövegeket ne a közgyűlési jegyzőkönyvekbe, hanem külön erre a célra nyitott jegyzőkönyvekbe kell bemásolni. így 1850-ig a betáblázott kötelezvényeknek 28 kötetből álló sorozata alakult ki. Az 1710-es évektől a levéltár kezelője az aljegyző volt. Feladata volt a majdnem teljesen rendezetlen s a lajstromok és mutatók hiányában igen nehezen kezelhető anyagból egyes darabok kikeresése a tisztviselők számára, az átadott iratok elhelyezése, a jegyzőkönyvek másolása, nemességi ügyekben a bemutatott okmányokról másolat készítése. Az 1770. szeptemberi főispáni utasítás 5. pontja előírta, hogy az 1729: 25. tc. értelmében a tisztviselők egy éven belül adják át a levéltárnak hivatalos irataikat, a levéltár azt rendezze, lajstromozza, a jegyzőkönyveket tisztázzák, köttessék be, készítsenek mutatókat hozzájuk. Ezzel az utasítással kb. egy időben indult meg Heves vármegye levéltárának működése. Heves vármegye első levéltárosának Liszkay Miklóst választották meg. Ő a levéltári rendszer alapjának az időrendet tekintette. A külön csoportként kezelt befejezett polgári és bűnperek kivételével a levéltár egész anyagát időrendbe rakva, évenként újrakezdődő folyószámokkal lajstromozta. E levéltári egység legnagyobb részét a közgyűlési iratanyag teszi ki. A közgyűlési jegyzőkönyvekhez és az iratokhoz név-, hely- és tárgymutatót készített. A polgári és bűnperek lajstromozását utódai fejezték be. Liszkayt Huszár Mihály követte a levéltár élén. Tovább folytatta a jegyzékek készítését. 1780 táján a korabeli levéltárrendezést befejezettnek lehetett tekinteni. II. Józsefnek a megyerendszert eltörlő intézkedése, illetve a hétszemélyes táblának az a rendelete, mely szerint a törvénykezési iratokat polgári közigazgatás iratanyagától külön kell választani, nagy változást idézett elő a levéltár történelmében. Ez a rendelkezés a korábbi rend teljes felborítását jelentette. 1790-ben a régi közigazgatási rendszer visszaállításával párhuzamosan megindult a régi levéltári rend helyreállítása. Ez 1793-ra fejeződött be. A XIX. század harmincas éveire alakult ki az a rendszer, mely szerint a levéltárban az átadás után azonnal lajstromozták az iratokat, ideiglenes kézi mutatókat készítettek, s csak jóval később kivonatolták a szövegeket, és ezek alapján készítették a háromféle mutatót. Ekkortól vezették rá az iratokra a megfelelő jegyzőkönyvi elöadmány lapszámát is. 1831-től a mutatók nyelve magyar lett. Az 1850-es években létrejöttek kisebb levéltári csoportok is (alispáni iratok, nemesi összeírások, adóösszeírások, közmunkalajstromok, úrbéri iratok, árvaszéki iratok, járási szolgabírák, megyei mérnök, tisztiügyész után maradt iratok, levéltári hivatal iratai, céhlevél-gyűjtemény stb.). Az abszolutizmus idején az egész levéltári anyagot átadták az egri törvényszéknek. 269