Heves megye városainak és községeinek iratai (1927–)1945–1950(–1958) - A Heves Megyei Levéltár segédletei 4. (Eger, 2000)

Községek

35 körjegyzőségek községei a saját képviselő-testületi jegyzőkönyveiket külön kezelték és külön is kötötték be. A közgyűlés egyik fontos feladata volt a szabályrendelet alkotás, ami azonban magasabb szintű jogszabály előírásaival nem lehetett ellentétes. A szabályrendeleteket általában a vármegyei kisgyűlés hagyta jóvá, de jogszabály kimondhatta egyes szabályrendeleteknek az illetékes szakminiszter által történő jóváhagyását. Léteztek olyan szabályrendeletek, melyeket a községi önkormányzat saját hatáskörében alkotott, de voltak olyanok is, melynek elkészítésére jogszabály kötelezte a községet. A helyi szabályrendeletek ellen a vármegye kisgyüléséhez lehetett fellebbezni. A községi testületi szervek a következők voltak: a képviselő-testület, a községi elöljáróság és az igazoló választmány. Községi egyedi szervek: bíró, jegyző, másodbíró, közgyám, községi orvos, állatorvos, pénztáros, mérnök, erdész. Az elöljáróság a községi autonómia végrehajtó szerve volt. A községi határozatok végrehajtását, a felsőbb hatóságoktól érkezett ügyeket, ha azok nem estek a képviselőtestület vagy valamely egyedi szerv hatáskörébe, az elöljáróság intézte. A elöljáróság tagjai nagyközségben: bíró, helyettes bíró (vagy törvénybíró), tanácsbeli (4 fő), pénztárnok, jegyző, közgyám, orvos; kisközségben: bíró, másodbíró (vagy törvénybíró), tanácsbeli (2 fő), körjegyző, közgyám, körorvos. A végrehajtást az elöljáróság nevében a bíró és a jegyző végezte, s azt rajtuk is kérte számon a felügyeleti hatóság. A községi elöljáróság, a kezelő- és segédszemélyzet választása a községi tisztújító széken történt. A választásokat megelőzte a kijelölés, amit a járási főjegyző, mint a tisztújító szék elnöke végzett el, s a tisztújítást is ő vezette le. A választás általában felkiáltással történt. A megüresedett állásokat helyettesítéssel töltötték be. A községi önkormányzati vezetők közül a bíró képviselte a községet, végezte a bíráskodást és a jegyzővel együtt aláírta a kiadványokat. Tiszteletbeli állás és három évre választott tisztség volt, részére tiszteletdíjat állapítottak meg. Akit megválasztottak, az köteles volt a tisztet legalább egy évig viselni, ellenkező esetben bírsággal volt sújtható. Bíró kis- és nagyközségben is volt. A bíró laikusként került egy község élére, ami magával hozta, hogy a gyakorlatban a funkció háttérbe szorult, degradálódott, általában csak statisztált a községi jegyző mellett. Ennek ellensúlyozására az 1030/1945. M.E. sz. rendelet 20. §-a kimondta, hogy a bíró is községi tisztviselő. 1947-ben történt próbálkozás egy bírói tanfolyam beindítására, melynek célja az alapvető államigazgatási ismeretek elsajátítása lett volna, de ez nem valósult meg. A községi jegyző volt az adminisztráció vezetője, s mint szaktisztviselőnek kiemelt szerepe volt a község igazgatásában. A jegyzői (körjegyzői) állás képesítéshez volt kötve, s élethossziglan tartó tisztség volt. Minden község tartott jegyzőt, a kisközségek körjegyzőséget alkottak, ahol a jegyzőtartás terheinek az arányát az alispán határozta meg. A jegyző felügyeletét és ellenőrzését önkormányzati ügyekben a képviselő-testület, másodsorban a járási főjegyző gyakorolta. A tanácsbeliek a bíró és a jegyző támogatói voltak tiszteletbeli állásban. A kisbíró mint helyettes bíró (törvénybíró), a bírót helyettesítette annak távollétében. 1947. augusztus 1-től a kisbírói státuszt megszüntették, s helyette altiszti állást szerveztek. Az altisztet a képviselő-testület választotta meg a kijelölő bizottság javaslata alapján, melynek elnöke a községi bíró volt, tagjait a képviselő-testület küldte ki. A jegyző hivatalból vett részt a bizottságban. A közgyám feladata a községben lévő gyámok és gondnokok felügyelete volt.