Heves megye városainak és községeinek iratai (1927–)1945–1950(–1958) - A Heves Megyei Levéltár segédletei 4. (Eger, 2000)

Községek

34 tületeket úgy kellett megalakítani, hogy azokban minden demokratikus párt képviselve legyen. A képviselő-testületek ugyanazokban az ügyekben határozhattak, melyek korábban is a jogkörükbe tartoztak. 1945 áprilisában jelent meg az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1030/1945. számú rendelete, ami már részletesebben szabályozta a községek működését. A rendelet értelmében minden községben haladéktalanul meg kellett alakítani a képviselő-testületet, mégpedig a korábbi létszámmal. (A törvényhatósági jogú városban a korábbi létszám felében, a vármegye esetében negyedében határozta meg a tagok számát). Községi szervezet A község legfontosabb szerve a képviselő-testület. A község az önkormányzati jogát a községi képviselő-testület által gyakorolja, tehát a község hatósági joga a képviselő-testületet illeti meg, amit nem ruházhat át senkire, még a községi elöljáróságra sem. Tagjainak száma a lakosság számához igazodott, 100 lakos után választottak egy tagot, de a községi törvény (1886. évi 22. tc.) azt is meghatározta, hogy nagyközségben 20-40 fő, kisközségben 10-20 fő lehetett a tagok száma. A tagokat háromévenként hat évre választották, akik a szabályszerű hat évet kitöltötték, minden harmadik év végén kiléptek a testületből. A képviselővé az a személy volt megválasztható, aki betöltötte a 24. életévét és választójoggal rendelkezett. Ezen az általános szabályon kívül további feltételeket szabott meg a törvény 36. és 37. §-a. A testület az elnökből és a tagokból állt, az elnöki tisztet a községi bíró, akadályoztatása esetén a másodbíró töltötte be. A testület a maga jogait közgyűlésen (képviselő-testületi ülésen) gyakorolta, ami lehetett rendes vagy rendkívüli közgyűlés. A közgyűlések számát és idejét a község szabályrendelettel állapította meg, de évente kettőt kötelező volt tartani. A tavaszi közgyűlésen az előző év zárszámadását kellett megtárgyalni, az őszi ülés napirendje a következő év költségvetése volt. Ha a bíró, maga a képviselő-testület vagy tagjainak negyedrésze kívánta, rendkívüli közgyűlést kellett tartani. Rendkívüli közgyűlést kellett tartani a főszolgabíró, illetve 1945-től járási főjegyző felhívására is. A képviselő-testület hatáskörének egy részét átengedhette különböző bizottságoknak. A bizottságok az alábbiak voltak: - Községi Igazoló Választmány, mely választójogi kérdésekben határozott, mely ellen a kisgyüléshez lehetett fellebbezni, melynek elutasítása esetén panasszal lehetett élni a Közigazgatási Bíróságnál; - Községi Iskolaszék (1876. évi 28. tc. 9. §.); - Óvoda-felügyelő Bizottság (1891. évi 15. tc. 22. §.); - Polgári Iskolaszék (1931. évi 640-0-23. VKM. r.); - Községi Szociális Bizottság (6300/1945. M.E. sz. r.). A közgyűlésen a jegyző ismertette a napirendi pontokat, a tárgyakat, a határozati javaslatokat és végezte az írásos teendőket. A közgyűlés jegyzőkönyvét három napon belül el kellett készíteni és hitelesíttetni. A jegyzőkönyv szerkesztésének előírt szabályai voltak. Fel kellett tüntetni a közgyűlés helyét, idejét, a levezető elnök és a megjelent tagok nevét, a hitelesítőket. A tárgyakat és a határozatokat a tárgyalás sorrendjében kellett rögzíteni. Az ügyeket röviden, szabatosan, lényegretörően kellett megfogalmazni. Formai előírás volt a kéthasábos íráskép. Ez azt jelentette, hogy a jegyzőkönyv baloldali hasábjában tüntették fel a tárgyat és a tárgyalás menetét, a jobboldali hasábba pedig a határozat került. A határozatokat évente újra kezdődő sorszámmal látták el. A