Csiffáry Gergely: A Heves megyei levéltárban őrzött gazdasági szervek iratai 1846–1953 - A Heves Megyei Levéltár segédletei 3. (Eger, 1998)
Bányák és ipari vállalatok
76 Könyvelőség d. Gépek, felszerelések leltára 1925 e. Mérlegkönyv 1921-1924 Terjedelem: 2 doboz = 0,24 ifm XI-13 Hatvani Paradicsom Konzervgyár Kft. iratai 1935-1948 Történeti áttekintés A konzervgyár a születését annak köszönhette, hogy a hazai cukorellátás 1930-as évekbeli válsága idején a Hatvani Cukorgyár Rt. tulajdonosai merész ötlettel kiegészítő tevékenységbe fogtak. Az 1929-től üresen álló cukorgyári malom épületében megkezdték a paradicsomsűrítmények előállítását. A nagy gombosi uradalom ekkor már több éve nemcsak cukorrépát, hanem Lucullus paradicsomfajtát is termesztett nyersfogyasztásra. Miután a nyersparadicsomot - más exportáló országok versenye miatt - teljes egészében nem szállíthatták külföldre, valamint, hogy a paradicsom folyamatos érése következtében nagy mennyiségben megmaradt, ezért kézenfekvőnek látszott feldolgozásával foglalkozni. A paradicsomsürítő felállítása azért is bevált, mert nem kellett külön energiabázist létesíteni, valamint a hasonló technológia eredményeként kéznél voltak a szakemberek, a szakmunkások is. Manipulánsokra, fözőkre, karbantartókra a cukorgyárnak és a paradicsomsürítőnek egyaránt szüksége volt. Hatvan főszolgabírája - elsőfokú iparhatóságként - 1934. július 17-én adta ki a C.1/2126/1934. szám alatt a Hatvani Cukorgyár Rt. részére az iparigazolványt a paradicsomkonzervek iparszerű gyártására, miután az egri Magyar Kir. Pénzügyigazgatóság végzése már 1934. március 19-én engedélyezte, hogy a cukorgyár paradicsomsürítő és konzerváló berendezést állíthasson fel. Szigorúan előírta azonban a minőségvédelem érdekében azt, hogy a konzervdobozokba, illetve a sűrítménybe semmiféle cukor nem keverhető bele. Nem is fordult elő, hogy megszegték volna ezt a minőségi előírást. A cukorgyári paradicsom-feldolgozó üzem az egri Magyar Kir. Törvényszék 1935. december 17-i végzésével alakult át kft-vé, formailag is elválva a cukorgyártól. Hatvani Paradicsom Konzervgyár Kft. néven jegyezték be az egri cégbíróságon. A végzésben már megemlítették a konzervgyár dobozüzemét is. A hivatalos végzés előzményeként 1935. december 3-án ún. társasági szerződés jött létre. Eszerint a kft. törzstőkéje 200 000 pengőből állt, amelyből 150 000 pengőnyi a Hatvani Cukorgyár Rt. kezében volt, míg 50 000 pengőnyi a Hatvany-Deutsch család érdekeltségét képező Hatvani Földbérlő Rt-re jutott" 0 7 A cukor- és a konzervgyár között 1936. február 27-én haszonbérleti szerződés is létesült. A konzervgyár 1936. január 1-től a cukorgyártól évi 7000 pengő ellenében bérelte a régi malom épületét és az abban felállított gépi berendezéseket. A cukorgyár viszont bérbeadóként vállalta a konzervgyár adminisztrációját. Az 1942. május 9-én megkötött újabb bérleti szerződés értelmében a konzervgyár használhatta a cukorgyár laboratóriumát, karbantartó műhelyét, víz- és szennyvíztisztító rendszerét, iparvágányát, mezei vasutait, az elektromos és kazánházi energiabázisát. A bérleti díj ekkor már 13 000 pengőre nőtt. A paradicsomsűrítmények értékesítésére 1936. január 31-től kötöttek ún. bizományosi szerződést. A raktározás, a szállítás, a vagonberakás és biztosítás költségei a cukorgyárat terhelték, míg az értékesítést a konzervgyár végezte, amiért a bevétel 1%-a illette meg. A konzervgyárat a cukorgyár és a Deutsch Ignác és Fiai cég alkalmazottai vezették." 1" A vállalat budapesti központja a Hatvani Cukorgyár Rt. központjában - Budapest V., Mérleg utca 9. sz. alatt volt. A paradicsomkonzervgyár fejlesztése Hatvany Endrének - még olykor a cukorgyár rovására is szívügye volt. A gyár kezdeti napi 3-5 vagonos feldolgozása az időközben végrehajtott újabb beruházásokkal, részben külföldi gépekkel látványosan fejlődött, bár a sűrítőüzem mindössze 115 négyzetméternyi alapterületet foglalt el. Ezért a fejlesztést a malomépület adottságai miatt hasonlóan a cukorgyárhoz - csak függőleges irányban végezhették. Ez még a külföldi szakemberek BENCZE G.-SUDÁR K„ 1989. 75-76. BENCZE G.-SUDÁR K„ 1989. 76.
