Csiffáry Gergely: A Heves megyei levéltárban őrzött gazdasági szervek iratai 1846–1953 - A Heves Megyei Levéltár segédletei 3. (Eger, 1998)
Bányák és ipari vállalatok
39 XI-4 Urikány-Zsilvölgyi Magyar Kőszénbánya Rt. Gyöngyösoroszi Érckutatási Kirendeltségének iratai 1928-1931 Történeti áttekintés A gyöngyösoroszi ércbányászat a Mátra nyugati részének déli oldalán fekvő Gyöngyösoroszi, Gyöngyössolymos, Mátrakeresztes és Mátraszentimre községek határában kb. 35 négyzetkilométer területen elhelyezkedő, hidrotermális eredetű ólom- és cinkérctelérek müvelésére települt. A földtani kutatások eredményeként a területen 10 nagyobb és számtalan kisebb, 50-85 fok dőlésű, 300-900 m csapáshosszúságú, és 0,4-4,0 m vastagságú érctelér vált ismertté. A történeti múltban több szakaszban meginduló oroszi ércbányászat a telérek lefejtésére irányult. 4 5 Ismereteink szerint a gyöngyösoroszi ércbánya a középkorban időszakosan nemesfémet adott. Erre utal a környező határrész (Aranybányabérc) elnevezése is. Rendszeres bányászatára nincsenek adatok. Az írásos adatok hiánya természetesen nem jelenti azt, hogy a középkorban nem volt ércbányászat a Mátrában. 1699-ben felújítják az oroszi határban fekvő Aranybánya hegy nevű nemesércbánya üzemét, mely még a török hódoltság alatt szűnt meg. Az itteni ércbánya 1690-1710 között üzemben volt, majd a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc után ismét megszűnt. 1754-ben a Földváry-család sikertelen kísérletet tett a nemesércbányászat felújítására. 1767-ben Fazola Henrik felfedezte a gyöngyösoroszi ércbányát, s 1769-ben bejegyeztette jogát a beomlott Ferenc-táróban található mindenfajta ércre. Az év november 20-án Verboth Keresztély rozsnyói bányász átvette maga és bányatársulata részére a gyöngyösoroszi határban lévő rég elhagyott Szent János-tárót és a mellette lévő másik beomlott aknát és tárót. Verboth és társai 1769 nyarán az oroszi Szent János-táróban lévő bányarészüket eladták Demjány Mihály iglói lakosnak. Demjány a Xavér Ferenc nevére átkeresztelt oroszi bányát szüneteltette. 1769. szeptember 16-án Hog Pongrác az oroszi Aranybánya hegy nevű helyen átvett egy kutatótárót mindenféle ércre és azt Szentháromság-tárónak nevezte el. 1769 júniusában Demjány az oroszi Xavér Ferenc nevű korábban Szent János-táróban - 10 héten át több bányászt foglalkoztatott. Ebben a bányában rövidesen Fazola Henrik is érdekeltséget vállalt. Az adatokból úgy tűnik, a Demjányval történt egyezkedés nyomán a gyöngyösoroszi ércbányák birtokjoga felerészben Fazola Henrik kezére jutott. Fazola 1769. évi kísérlete is csak 4-5 évig tartó bányászkodást eredményezett. 4 6 1788-ban a gyöngyösoroszi bánya joga is Orczy József br. tulajdonába került, aki a debrői uradalom bérlője volt. Orczy a korábban működtetett parádi ércbánya mellett megnyitotta az oroszi bányát is, és ólmot bányászott. A bányáiból nyert ércet a Nógrád megyei Szinóbányára szállították, és az ott felállított ugyancsak Orczy tulajdonban lévő kohóban olvasztották ki. A kitermelt kőzet érctartalma később erősen csökkent, így az üzem mindjobban ráfizetéses lett. Ezért a művelést másfél évtized után megszüntették. 1798-1800-ban az oroszi ércbányát még művelték. Ettől kezdve azonban 3 évtizeden át semmiféle írásos emlék nem említi. így üzemeltetését 1800 után valószínűleg beszüntették. Kitaibel Pál 1803-ban már csak a beomlott tárnák nyomait, az érckibúvásokat s a meddőhányókat látta. 4 7 1844-ben Polonyi Károly az oroszi völgyben talált régi bánya újranyitására kapott bányahatósági engedélyt. A bányanyitás heíye Földváry Ferencné birtokán volt. Ezen a területen Polonyi Károly két bányát is nyitott, a József- és a Pál-aknát. A szükséges próbavizsgálatok után Polonyi a környékbeli birtokosokból megalakította a Pál Bányatársulatot. Ez a társulat a korábbi Orczy-féle érczúzómű helyén érczúzó és szérelő berendezést épített. Mindez csak előkészítette volna az oroszi völgyben tervezett rézkéneskő (kalkopirit) olvasztó felállítását. Viszont nincs rá adat, hogy a tervezett kohó megépült volna. 1857-ben mindenesetre csak a zúzó- és mosómű dolgozott Gyöngyösorosziban. A termelt 5 fuvarnyi ezüsttartalmú ólomércet zúzott és dúsított formában a társulat Besztercebányára szállította kohósítás végett. Viszont az ércszállítás költséges volta csökkentette a vállalat jövedelmezőségét, és a gyöngyösoroszi ércbányászat 1860 körül ismét megszűnt. A bánya összes berendezése tűzvész következtében megsemmisült. 4 8 AXIX. században Gyöngyösorosziban nagyobb tömegű ólomérc feltárása nem sikerült, ugyanakkor a cinkércet, amelyekből a legtöbb volt a gyöngyösoroszi telérekben, akkoriban 4 5 ÓVÁRI A., 1972. 106-107. 4 6 CSIFFÁRYG., 1996. 33. 4 7 CSIFFÁRY G„ 1996. 33-34. 4 8 CSIFFÁRYG., 1996. 34.
