Csiffáry Gergely: A Heves megyei levéltárban őrzött gazdasági szervek iratai 1846–1953 - A Heves Megyei Levéltár segédletei 3. (Eger, 1998)
Bányák és ipari vállalatok
52 kutatások szerint 1710. június 2-án jelentette Malonyai Ferenc az Udvari Gazdasági Tanácsnak, hogy megkezdődött a munka a parádi üvegolvasztóban. 6" Az üveghuta 1712-ben már nem működött. Később, 1720-ban Albert György hutásmester bérelte 60 forint bérösszegért. 1725-ben a parádi fabrikát egy tizedes alatt 8 magyar és egy szlovák nevű jobbágy lakta, köztük egy asztalos s egy üveges volt. 6 1 1736-ban az üveghutában dolgozó 9 konvenciós szakmunkás közül hétnek a neve magyar, kettőé idegen hangzású volt. 1753-ban a hutabérlő üveggyártó mester 15 magyar munkást foglalkoztatott, akik között az idegen nevűek többségben voltak. 1767-ben, illetve akörül az óhutai műhelyt áttelepítette Grassalkovich I. Antal az akkor még Újhuta néven ismert mai telephelyére, Parádsasvárra. Az üzemet az égetéshez szükséges fa hiánya miatt kellett áthelyezni az új helyre, viszont a munkások továbbra is Ohután laktak, s onnan jártak át az új üzembe dolgozni. A Rákóczi Ferenc alapította huta tulajdonosai a kuruc szabadságharc után a következők: 1711 után a Rákóczi fejedelem birtokait a kincstár elkobozta és gr. Althan Mihálynak adományozta. A fejedelem nővérének, Aspremontné Rákóczi Júliának a birtokjoga sértetlen maradt. E két német földesúrtól 1740-174l-ben Grassalkovich Antal vásárolta meg a debrői uradalmat. így Párád 1741től 1841-ig Grassalkovich-birtok lett. Majd 1776 és 1824 között az Orczy-család, 1825-1839 között Kaán Henrik Sámuel és Szitányi Ullmann Móric, 1840 és 1847 között gr. Károlyi György bérelte. Miután a harmadik Grassalkovich III. Antal 1841-ben magtalanul halt meg, az uradalmat nővérének a fia, gr. Forgách Antal vette át, majd 1847-ben eladta az akkori bérlőnek, gr. Károlyi Györgynek. A parádi gyárat 1847-1920 között a Károlyi-család birtokolta. A Károlyiak - Károlyi György, Károlyi Gyula és Károlyi Mihály - sokat tettek a gyár modernizálása érdekében. 1776-tól a parádi huta, mint a debrői uradalom része, Orczy József bérletében volt. 1785-ben a parádi hutában 700 mázsa hamuból nyert 30 mázsányi hamuzsírból évi kb. 150 mázsa üvegárut készítettek. A huta jövedelme 800-1000 rajnai forint volt. A készárut Párád környékén, Pesten, Temesvárott és Kecskeméten értékesítették. Ez időben a műhelyben 7 szakmunkás (üvegfúvó) és 1 tanuló dolgozott. 1792-től új bérlő, Leszkovszky János vezette a hutát. 1803-ban ő az, aki felállította az első köszörülő műhelyt a hutánál. Ez a műhely lehetővé tette, hogy a korábbi fúvott díszítési technikák mellett a kristálytechnika módszerét is meghonosítsák Párádon. Gátolta a termelés növelését a Párád környéki kvarchomok gyenge minősége. 1805-ben a termékeket - tábla- és egyéb fúvott üvegfajtákat - a környékbeli falvak lakosai között értékesítették. 6 2 1818-ban - Fáy András leírása szerint - szünetelt az üzem újjáépítés miatt. A bérlő Orczyaknak sikerült egy Morvaországból érkezett hutással új kemencéket rakatni. 1819-ben a parádi hutában 1 faktor, 1 hutásmester és 15 hutáslegény dolgozott. Ezen kivül már tudtak olyan fehér üveget előállítani, amely már exportképes is volt. 6 3 1825. január 1-től a parádi huta bérlői és a debrői uradalomé Kaán Henrik Sámuel és Szitányi Ullmann Móric lettek. Az új bérlők kisebb renoválást végeztek 1825-ben az üzem egyes épületein. A gyárvezető ez időben Kammermayer József volt. 1839 végétől a debrői uradalom, s egyben a parádi fabrika új bérlője gr. Károlyi György lett. A parádi huta termékei ott találhatók az 1846. évi harmadik, Pesten tartott iparmű kiállításon. Ez utóbbi kiállítás bizonyítja, a parádi hutának sikerült felzárkóznia a legjelentősebb hazai üveggyárak sorába. 1848-ban kék, zöld és fehér üvegeket, valamint kis- és nagy táblaüveget gyártottak Párádon. 1849-ben, a szabadságharc alatt, hónapokon keresztül szünetelt a munka a gyárban, hiszen Heves megye területe is súlyos harcok színtere lett. 1848-1949-es forradalom és szabadságharc után a parádi hutában 40-50 fő (cseh, morva, szlovák, német, magyar) munkásgárda dolgozott. 1851 -ben még csak 200 000 db palack a termelése, 1867-ben a huták bővítésével átlagosan évente 3 600 000 db palackot állítottak elő. Ez időben már valóban gyárrá lett az egykori manufaktúra. 6 4 Liptay Pál 1868-as írásából tudjuk, hogy a parádi üzemnek 2 olvasztókemencéje volt 7, illetve 8 tégellyel. A gyártmányok közül első helyen említi a csevicés üvegeket, sőt egyedüli előállítója a gyár Magyarországon a kémiai és egyéb célú, ún. laborüvegfajtáknak (pl. üvegcsövek, edények, retorták stb.). Ez időben mintegy 100-150 munkás dolgozott az üveggyárban. 6 5 1885-ben rendezett országos kiállításon is szerepelt a gyár a termékeivel. Ekkor a gr. Károlyi Gyula tulajdonában lévő üzemet Görög István bérelte és 80 munkással dolgozott az üveggyár, amely fúvott-, köszörült-, csiszolt- és festett üvegeket készített. A parádi üveggyárat 1867-ben először, majd 1890-ben újból bővítették. Az addig használatban lévő közvetlen tüzelésű olvasztókemencék helyett az ún. regeneratív gáztüzelésű kemencét építettek. 1890-től gr. Károlyi Mihály a tulajdonos, az ő idején készült el a fent említett berendezés. 6 0 CSIFFÁRY G„ 1998. 90. 6 1 CSIFFÁRY G„ 1996. 145. 6 2 CSIFFÁRY G„ 1998. 92-93 6 3 FÁY A., 1819. 22-23. 6 4 CSIFFÁRY G„ 1996. 149. 6 5 LIPTAY P., 1868. 415-416.
