Csiffáry Gergely: A Heves megyei levéltárban őrzött gazdasági szervek iratai 1846–1953 - A Heves Megyei Levéltár segédletei 3. (Eger, 1998)
Bányák és ipari vállalatok
28 56. a. Nyugdíjpénztári ingatlanok ügyei (Budapest) 1926-1940 Terjedelem: 54 doboz + 2 kötet = 7,10 ifm 2. kép. A bélapátfalvi cementgyár Üstökös fehér néven bejegyzett fehér portlandcement gyártmányának a védjegye. XI-2 Recski Állami Ércbánya iratai 1925-1946 Történeti áttekintés A recski Lahóca-hegyen 1850 előtt nem volt bányamüvelés. A recski érckutatás és ércbányászat az 1849-1850-es években lendült fel azt követően, hogy 1849-ben a Báj patak alsó szakaszán és a szomszédos Nagyréz oldalon termésréz került elő. A termésrezet főleg az akkor Aszalás hegy nevű magaslat egyik vízmosásában találták. A legnagyobb darab 14,5 kg volt. Az összes, termésréz tonnájában talált (kb. 112 kg súlyú) lelet a bécsi Természettudományi Múzeumba került, ahol ma is őrzik. 1850-ben gr. Károlyi György, a debrői uradalom birtokosa a Recsk környékén talált rézérc kincs feltárására bányatársulatot alapított. A vezetésével működő Parád-Mátrai Bányatársulat a Lahóca déli részén, Recsk község területén bányászkodott. Elvégezte a György-tárók kihajtását. Kezdeményezése azért érdekes és fontos, mert az 1860-as évektől a Mátrabánya Egylet, majd 1926tól a M. Kir. recski ércbánya, mind pedig a recski állami ércbánya 1979-ig egyazon helyen, a Lahóca-hegyen létezett. 2 1 Az 1850-es években alakult társulatok (Gömör-Lahócai Bányatársulat 1852, Katalin Bányatársulat, Pest-Mátrai Bányatársulat 1853) és a többi is mintegy 5-6 éves intenzív kutatás után kimerültek, ugyanis csak az ún. dúsércet bányászták. Ezt az egyfajta „rablóbányászatot" nem sokáig folytathatták két ok miatt: egyrészt csak a dúsérc termeléséből nem tudtak megélni a kis társulatok, másrészt a nagyobb tömegű, de szegényebb érctartalmú kőzet kitermeléséhez, feldolgozásához nem rendelkeztek elegendő tőkével. A recski Lahóca ércének kiaknázására alakult kisebb bányatársulatok ezért utóbb - 1861. november 24-én - Mátrai Bányaegylet néven egyetlen bányatársulatba tömörültek. A Mátrabánya részvénytársasági alapon működött. A társulat a rézérc feldolgozására 1863-1865 között épített egy zúzdát (törőművet), egy lúgzómüvet (szegényércek dúsítására), valamint egy kisebb kohót. Recsk korszerű teleppé való fejlesztését Péch Antal irányította. A bányászoknak külön kisebb lakótelepet is létesítettek. 2 2 1868 végén a vállalkozás hanyatlani kezdett. A társulat a zúzót és az ércolvasztót végleg leállította. A bánya a szegényércek pörkölését és lúgzását végezte, ugyanakkor a dúsított rézércet felvidéki kohókba vitték. A kis bevétel, a sok kudarc, s a növekvő adósság miatt 1872-ben a Mátrabánya üzemi berendezéseinek jó részét eladták. A csőd szélén álló bánya technikai CSIFFÁRY G„ 1978. 3. ÓVÁRI A., 1972. 106.
