Dézsmajegyzékek 3. Heves és Külső-Szolnok vármegye 1556 - Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 1. (Eger, 1998)
Tartalomjegyzék
12 sonlóan jártunk el a tizedkerületek összegzéseinél is. A saját számításaink a statisztikai táblákon, illetve a jegyzetekben szerepelnek. A jegyzetekben közöljük forráskritikai megjegyzéseinket, észrevételeinket, valamint az eredeti lajstromban szereplő olyan szövegrészeket, amelyek a táblázatba nem voltak beilleszthetők. A szomszédos falvak szántóin s gyakrabban szőlőhegyein termelő külbirtokosokat, idegeneket (extranei, forenses) a termelési helyen dézsmálták. Ha származási helyüket feltüntették, akkor könnyű az azonosításuk, és ebben az esetben adataikat mind a termelési, mind a lakóhelyen (+jellel) közöljük. Ha nem jelezték, akkor ez igen nehéz, legfeljebb a névazonosságra tudjuk felhívni a figyelmet a jegyzetekben. Az összeírások név- és adatsorához kapcsolódó korabeli feljegyzéseket magyarra fordítottuk. Ahol az értelmezés nem tűnt egyértelműnek, ott az eredeti szöveghez ragaszkodtunk. A földrajzi neveket (dézsmakerületek, falvak, oppidumok stb.) korabeli alakjukban, de a mai helyesírás szerint adjuk meg, zárójelben a korabeli névhasználat és írástechnika szerint. A települések mai névalakja a mutatóban szerepel. Az adózó családfők nevét betűhíven írtuk. Feloldottuk a keresztnevek gyakori, a vezetéknevek ritkább rövidítéseit. A relicta = özvegy megjelölést R. betűvel rövidítettük. Amiben eltértünk az eredeti formától: a neveket következetesen nagy kezdőbetűvel írtuk, kivéve a nyilvánvaló foglalkozási jelzőket (presbiter, pastor, litteratus, diák-deák). A 16. századi írásváltozatok visszaadására csak addig a mértékig volt lehetőségünk, ameddig az általunk igénybe vehető szövegszerkesztési technika megengedte.
