Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Rövidítések jegyzéke
TISZTVISELŐI ÉLETPÁLYÁK Frater Pál, ippi, érkeserűi és bélmezei997 főszolgabíró A család a Dobra nemzetségbeli Marcelltől származtatta magát, s V. István királytól nyert nemességet és birtokadományt 1265-ben. A Frater családnevet a 16. században az erdélyi fejedelmek szolgálatában álló s második családalapítónak tartott Pál kezdte viselni rokona, Martinuzzi Fráter György után, aki őt neveltette. Pál unokája, II. Pál hajdúkapitány telepedett meg megyénkben Pász- tón, mivel felesége révén ott szerzett birtokot. Négy nemzedékkel később, 1737-ben a Zemplén megyei Semjénben született Frater István és tárkányi Májos Erzsébet fia, IV. Pál. I íj ókorában katonáskodott, a hétéves háborúban (1756-1763) gránátos tiszt volt. Leszerelése után Debrecen városa szószólóvá (fürmender) választotta, sőt a bírói tisztségre is felkérték, ezt azonban nem vállalta el. Mivel pásztói birtokát választotta lakhelyül, kézenfekvő volt, hogy Heves vármegyében viseljen hivatalt. 1790. április 12-én választották meg a Mátrai járás főszolgabírójának (Ordinarius judlium), és két alkalommal, 1796. január 27-én és 1803. március 7-én megerősítették tisztségében. Közben táblabírói (assessor) kinevezést nyert 1800. augusztus 18-án Fáy Bertalan főispánt adminisztrátor hivatalba lépése alkalmából. Az 1805. szeptember 23-án tartott tisztújító közgyűlésen - miután lejárt harmadik főszolgabírói ciklusa - alispánnak (vicecomes) jelölték, de nem őt választották meg. Frater Pál volt az első protestáns megyei tisztviselő Eszterházy Károly püspök-főispán idejében (lásd: Eszterházy Károly gróf, egri püspök, örökös főispán). Vallásosságát jellemezte könyveibe írott jelszava: „Scopus vitae meae Christus” (Életem célja Krisztus). 1810-ben halt meg Pásztón. A hasznosi várrom közelében temették el a családi sírboltba, a Kishegy nevű domb lábánál, ahol saját telepítésű szőlője feküdt. Szeremley Krisztina volt a felesége. Öt gyermekük közül Adám megyei közigazgatási esküdt, majd megyei táblabíró, a tiszavárkonyi református egyház gondnoka, VI. Pál pedig katonai karrier után Nógrád megyében főszolgabíró lett. K. L. E. 997 Nagy 3:251-266. p.; Orosz 90-91. p.; HML IV-l/a 52. rsz. 48. p., 58. rsz. 5. p., 62. rsz. 302. p., 65. rsz. 115. p., 67. rsz. 1028. p.; HML IV-l/b 619-633. rsz.; HML IV-7/e 15-29. rsz. 401
