Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Heves vármegye igazgatástörténete a középkorban és a török hódoltság idején 1000–1686
HEVES VÁRMEGYE IGAZGATÁSTÖRTÉNETE 1.000 1686 szolgabírája egyúttal mindig egy másik járásban is teljes hatáskörű szolgabíró volt. A 16. században a következő szolgabírák személyét tárta fel az eddigi kutatás: 1546: Csiga János, aki ekkor nem egy járásban, hanem Gyöngyös környékétől e- gészen a Tiszáig húzódó hatalmas területen, a megye szinte egész déli felében összeírta a falvak adóit. 1549: Csiga János (Gyöngyöstől a Tama-vidékig húzódó járásban és a kishevesi járási területen), Kürthy Sebestyén, Tárkány Szaniszló. 1552: Csiga János, Kürthy Sebestyén, Tárkány Szaniszló (a Tiszán inneni és a kishevesi járási területen). 1554: Széky György, Kürthy Sebestyén, Tárkány Szaniszló (a Tiszán inneni és a kishevesi járási területen). 1564: Istenmezey Sándor, Kürthy Sebestyén, Tárkány Szaniszló (a Tiszán inneni és a kishevesi járási területen). 1571: Istenmezey Sándor, Bocsi Albert (a harmadik szolgabíró neve ismeretlen). 1583: Nathkai Szabó András az egyetlen ismert szolgabíró. A szolgabírák közül néhányan - pl. Istenmezey Sándor - annyi kapcsolatban álltak főispánságot betöltő egri várkapitányokkal, hogy szolgabíróvá választásuk előtt 3-6 lovas katona élén álló tisztek ( officiates, Tinódi Lantos Sebestyénnél „lovagtisztek”) voltak Egerben. Ők magukat és lovasaikat a vár prefektusa által nekik átengedett püspöki, kincstári vagy kisajátított magánbirtokok egyes falvainak adójövedelmeiből tartották fenn, de ez a haszonélvezeti jog a katonaállítási és a birtokigazgatási kötelezettség elmulasztása vagy akár a vár- parancsnok tetszése szerint bármikor visszavonható volt. Az officiolatus szervezetet Dobó István honosította meg nemcsak az Eger környéki püspöki birtokokon, hanem az ő igazgatása alá került Jászságban és Kunságban, sőt Pest megye és a solti szék 23 falvában, később a Külső-Szolnok megyei területen is, és csak a végvár 1596. évi eleste előtt néhány évvel szűnt meg. Az egri várkapitány-főispánok e rendszer révén a töröknek hódolt térség helyi igazgatásába és bíráskodásába is beavatkozhattak. 1582-ben és 1588-ban pedig Rudolf király e- gyenesen arra utasította a kecskeméti és a jászberényi magisztrátust, hogy vitás peres ügyeiket közvetlenül az egri főkapitány ítélőszékéhez fellebbezzék. Heves megyében nincs tudomásunk alszolgabírák megjelenéséről, a szol- gabírákat egyenként csak 2-6 esküdt (jurassor) segítette közigazgatási, rendfenntartási és a jogszolgáltatással kapcsolatos teendőikben. Az esküdtek neve nem maradt fenn az eddig feldolgozott forrásanyagban. Eger török kézre jutásáig arról sem maradt fenn adat, hogy a sedria vármegyei ítélkezése mellett, alsóbb szinten külön alispáni és szolgabírói székek is bíráskodtak volna kisebb jelentőségű ügyekben, annak ellenére, hogy ezek létrehozását 1588 óta országgyűlési törvények lehetővé tették. A vármegyei törvényszék bizonyosan folyamatosan végezte igazságszolgáltatási feladatait; ezt azoknak a pereknek az iratai tanúsítják, melyeket a felek 45
