Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)

Heves vármegye igazgatástörténete a középkorban és a török hódoltság idején 1000–1686

HEVES VÁRMEGYE IGAZGATÁSTÖRTÉNETE 1000-1686

meg szállásterületül. Valószínűleg a 14. században alakult ki a széki szervezetük, bár az e területen létesült egyetlen Kolbaz-szék neve először 1440-ben fordul elő. Ezt az önálló közigazgatási és tájegységet a török kortól Nagykunságnak (Cumania Maior) nevezték.13

A kialakulását élő Heves vármegye menet közben másutt is veszített területéből. Nyugat-délnyugati határa az egri püspökségnek és korai Újvár és Heves megyének a Zagyva folyó volt, azonban a Zagyva és a Tama déli közére és összefolyásuk tágabb környékére (bár nem csak ide) a 13-14. században az alánok közül kiszakadt jász lakosságot (jazyges, philistaeí) telepítettek királyaink. Alaprétegük talán a tatárjárás után a kunokkal együtt érkezett, majd több ezren 1283 körül, sőt még 1365 után is jöhettek be töredékeik. A Zagyva-Tama vidékéről a későbbi Jászságra utaló első írásos nyomuk 1366-ból maradt fenn. Ugyanakkor 1245 és 1302 között keletkezett oklevelek sora igazolja, hogy a későbbi jász települések többsége akkoriban még mások, zömmel újvári, illetve hevesi birtokosok kezén volt (Jásztelek, -szentandrás, -apáti, -dózsa, -jákóhalma, -kisér, -ivány, -árokszállás stb.). Míg ezek - feltehetően 1350 táján - elszakadtak Heves megyétől, mivel a Berény széki központtal kiváltságolt jászok lakhelyeivé váltak, néhány település közigazgatásilag továbbra is Heves vármegye része maradt, egészen a feudális korszak végéig, mint a Jászság területébe ékelődött megyei enklávé (Alattyán, Mizse, Kerekudvar, Monostor), és volt, amely Pest megyéhez sorolódott (Jánoshida). Az egyházszervezet az újkorig konzerválta e térség egykori hovatartozását; a katolikus hitű jászság plébániái 1785-ben is az egri püspökség hevesi főesperességének alsóhevesi kerületéhez tartoztak.

A Jászságtól északra a megye nyugati és északnyugati határa nem módosult, itt Nógrád vármegyétől a Zagyva középső és felső folyása választotta el. Hasonló természetes választóvonalat képezett az Eger-patak Borsod vármegye felé. Azonban a gyakorlatban a folyóvizek mentén fekvő települések némelyikénél bizonytalan volt az igazgatási hovatartozás, és olykor az oklevelekben jelezték, hogy egyes falvak két megyéhez tartoztak, így Ivánka Borsodhoz és Heveshez, Jobbágyi és Selyp Heveshez és Nógrádhoz. A püspöki székhely, Eger egyértelműen kétparti település volt, és a várost - a már említett Egri völgyhöz sorolt falvakkal együtt - a középkorban az egyházi és a világi igazgatás tekintetében egyaránt külön helyi kormányzati egységként kezelték.14

13 Balázsy 15-29. p.; Bellon Előlap-térkép, 13. p.; Györffy 1987. 47-50., 527-531. p.; Korai m. tört. lex. 385., 655. p.; Kovács 1974. 236-239. p.; Kristó 1988. 231-232., 403- 409. p.; Szabó 1984. 24—25. p.; Szabó L.-Szabó I. 33. p. — Heves vármegyének az abaújvári ispántól való esetleg még későbbi teljes önállóvá válását valló (harmadik) véleményre lásd a 15. sz. jegyzetet.

14 Gyárfás 463- 468., 513. p.; Györffy 1987. 39-41, 45., 49-50., 60-63. p.; Korai m. tört. lex. 301-302. p.; P. Kovács 30., 32., 131-132., 185., 186. p. és Térképmelléklet.

20