Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Heves vármegye igazgatástörténete a középkorban és a török hódoltság idején 1000–1686
HEVES VÁRMEGYE IGAZGATÁSTÖRTÉNETE 1000 1686 el a térség feletti territoriális hatalmukat. Az viszont bizonyos, hogy a Tisza bal partján fekvő Kemejnek az abádi rév környéki területét egy 965 után ide menekült besenyő törzs szállta meg, élükön Tonuzoba nevű vezérükkel. A megyék kiformálódása Északkelet-Magyarországon is összefüggött az egyházszervezéssel, ezen a tájon az egri püspökség, majd a főesperesi kerületek létrejöttével. A Szent János evangélista tiszteletére szentelt egri egyházmegyének alapítólevele nem maradt fenn, de létrejöttének dátumát más okleveles adatok alapján az újabb kutatások 1004 és 1009 közé teszik. Eger feltehetően azért lett püspöki székhely, mert volt 10. századi keresztelő egyházi előzménye (a várhegyi körtemplom), és a hasonló nevű patak völgyének középső szakasza - a Bél nemzetség földjeitől déli irányban egészen a mai Füzesabony déli határáig - királyi birtoktest volt, melyet ráadásul nyugat felől István király sógorának, Aba Sámuelnek a Mátra-vidéki uralmi területe határolt. A szent király által a püspökségnek adományozott első 10 falu ugyan nem a főpapi székhely közelében feküdt, de az 1261. évi oklevél már régi püspöki birtokokként sorolta fel az Eger-patak és mellékvizei mentén kialakult településeket. Ezekbe a belga krónikák, illetve a helynevek eredete (pl. Tállya, Andornak, Makiár, Noszvaj, Agria, az egri Olaszutca) szerint a püspökök már 1042 után, majd a 13. században újlatin nyelvet beszelő ( latinus) hospeseket: vallonokat, franciákat, olaszokat telepítettek, akik a szőlőművelést is meghonosították. E településcsoport az Arpád-ház kihalása idején már külön egyházi és közigazgatási egységet képezett Egri völgy (vallis Agriensis) néven, melynek saját püspöki ispánja (comes patriae, comes vallis Agriensis), sőt a 14. század végétől alispánja is volt. Az egri püspökség alapítása, a keresztény térítés kezdete bizonyára megelőzte a vármegyék létrehozását, különösen a feltehetően zömmel kabarok lakta térségben, illetve a besenyő többségű Kemej területén. A hatalmas Újvár megye kialakulásának szervező központja a névadó Novum Castrum (korábbi latinság- gal: Nova Civitas, a mai Abaújvár) sánccal körülvett, kőtemplommal rendelkező földvára volt, melyet Aba Sámuel 1010 és 1044 között építtetett az országból a Hemád folyó partján kivezető út mentén, s így határvédelmi feladatot is ellátott. Noha első ispánja csak egy 1138. évi oklevélben szerepel, az István-kori nádorispán, majd 1041-1044 között az ország királya minden bizonnyal várispánságát is megszervezte azokon a területeken, ahol a későbbi Aba nemzetség sok ágának kezén jelentős birtokok találhatók (az Árpád-kori hevesi részeket tekintve a Mátra-vidéken, annak déli előterében, a Tama mentén és a Tisza két partján, Abádtól és Szalóktól délre). Bár Újvár megye eredetileg feltehetően összefüggő térséget alkotott, Borsod vármegyének a Tisza felé való terjeszkedése az abaúji várbirtokoktól a 13. századra már elválasztotta a hevesi, a Mátra-vidéki és az ezekhez kapcsolódó tiszántúli kemej i részeket, ami elősegítette Heves megye önállósulását. Ez hosszú folyamat volt, mely végeredményben egy évszázadig 16
