Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Rövidítések jegyzéke
TISZTVISELŐI ÉLETPÁLY ÁK A Pyrker-korszak 1828. április 15-i tisztújító közgyűlése volt az első alkalom, amikor az örökös főispán akarata nem esett egybe a megyei nemesség többségével. Pyrker a vármegye bizalmát élvező Földváry Ferenccel (lásd: Földváry Ferenc alispán) szemben Dobóczky Ignác aljegyzőt szerette volna megválasztatni alispánnak. Az 1832. szeptember 25-i tisztújításkor újból nem volt azonos személy a főispán kiszemelt embere (Kállay István) és a vármegyei nemesség jelöltje (lásd: Rottenstein József alispán) az alispáni székre. Pyrker Rottensteint még csak nem is jelölte az első alispáni hivatalra, de engednie kellett a nemességgel szemben, így az első alispáni teendők ellátásával egy évre Rottenstein másodalispánt bízta meg. Az 1832. október 22-i közgyűlést komoly zavargások előzték meg - a megyebeli nemesség megosztottsága miatt -, és a követválasztás is viharos körülmények között zajlott. Ezt követően az uralkodó királyi biztost küldött ki az események kivizsgálására. 1834. április 22-én - az előző követválasztást (Ragályi Tamásét) törvénytelennek ítélve - új követet választottak (Almásy Károlyt). 1837. március 31-én - az érsek-főispán egyházi elfoglaltsága miatt - az uralkodó föispáni helytartót nevezett ki a vármegye élére (lásd: Gombos Imre föispáni helytartó ). Az 1839. október 21—22-i tisztújítás során a Keglevich Miklós gróf vezette ellenzék keltette közgyűlési viharokra utcai demonstrációk következtek, melynek során az érseki rezidencia falát is beszennyezték. 1841-től Almásy Gedeon föispáni helytartó, 1845-től Brezovay József föispáni helytartó volt a közigazgatás tényleges irányítója. Pyrker Egerben megalapította az első magyar nyelvű tanítóképző intézetet, amely 1828. december 2-án nyitotta meg kapuját. Az iparostanoncok oktatását segítendő 1828-ban rajziskolát alapított, amelyet saját költségén szerelt fel. Felállította a városszépítő bizottságot az építkezések felügyeletére. Nagy érzéke volt a képzőművészetekhez, különösen a festészethez. Velencében töltött 7 éve alatt 190 darabból álló képgyűjteményt hozott létre, amelyek 16-17. századi itáliai festők munkái voltak. Egyik első dolga volt Egerbe kerülve, hogy ennek a gyűjteménynek alkalmas és méltó helyet teremtsen. Új szárnnyal, a délivel bővíttette tehát az érseki rezidenciát, melynek emeletén helyezték el a képeket. 1828 és 1844 között hazánk legjelentősebb képzőművészeti gyűjteménye volt. 1836. április 12-én, a pozsonyi országgyűlésen a képtárat a Nemzeti Múzeumnak adományozta. A Pyrker-gyűjtemény 1846. március 19-én nyílt meg a nagyközönség előtt. (A képek 1906-tól a Szépművészeti Múzeum gyűjteményének állandó kiállításán láthatók.) Az érseki palotában könyvtárszobát is kialakíttatott. Nemcsak gyűjtötte és támogatta az irodalmat, hanem maga is számos művet alkotott német nyelven. 1831-ben kezdte meg az új, klasszicizáló stílusú foszékesegyház építését, amelynek felszentelésére 1837. május 6-7-én került sor. A létrehozó művészek közül meg kell említeni Marco Casagrandét, Joseph Danhausert, Adeodato Malatestát. Kiépíttette és korszerűsíttette az egri gyógyfürdőt, melyhez a belvárosból új utcát nyittatott. A magas fürdőkultúra megteremtésével lerakta az idegenforgalom alapjait. Angol stílusban átépíttette 535
