Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Rövidítések jegyzéke
TISZTVISELŐI ÉLETPÁLYÁK Leninizmus Esti Egyetem szakosítóját 1978-ban végezte el. Katonai szolgálatát 1953 és 1956 novembere között töltötte. 1957. január 1-jén az Egri Lakatosárugyárban (1963-tól Könnyűipari Alkatrészgyártó és Ellátó Vállalat) kezdett dolgozni, majd 1964 novembere és 1969 júniusa között a Salgótarjáni Zománcipari Műveknél helyezkedett el főmérnökként. Ezután több mint öt évig az Egri Hajtómű és Felvonógyár igazgatója volt. 1975 febmárjában az MSZMP Eger Városi Bizottsága első titkárává választották. 1983-ban az MSZMP Heves Megyei Bizottsága Politikai Bizottságának lett a titkára. 1986. március 28-án megválasztották a Heves Megyei Tanács elnökének. 1989. december 31-i hatállyal mondott le funkciójáról. 1959-ben lett párttag. Tagja volt az MSZMP Heves Megyei Pártbizottságának és végrehajtó bizottságának, valamint tanácselnökként a megyei tanácsnak és végrehajtó bizottságának. 1977-ben kapta meg a Munka Érdemrend arany fokozatát. 2003. november 4-én jegyezték be halálesetét Egerben. K. M. Schnee László1186 főjegyző Mária Teréziától 1741. október 28-án Schnee Bemát és neje Luchner Teréz, gyermekeik, János és Mária nyerték a nemességet. Schnee László apja id. Schnee László, anyja Rakovszky Teréz volt. Születési adatait és iskolai tanulmányait nem ismerjük. Heves és Külső-Szolnok vármegyei szolgálatát 1841. december 15-én mint tiszteletbeli aljegyző és pertámok (actuarius) kezdte 1845. febmár 17-én, majd 1847. június 16-tól első aljegyzőként folytatta. 1847. október 18-án országgyűlési követnek választották, s így 1848. április 11-ig részt vett a polgári átalakulást és nemzeti függetlenséget célul tűző törvények meghozatalában. 1848. június 2-án vármegyei főjegyzőnek választották, és ő lett az Esküdtszéki Eljárás Vezetését és a Büntetés Kimondását Gyakorló Bíróság jegyzője is. 1849. február 9-től már úgy említették mint a Heves Vármegyei Büntető Törvényszék jegyzőjét. Az 1849. március 17-ei közgyűlési jegyzőkönyv helyettes alispánként említi. A szabadságharc leverése után ennek ellenére felségárulás vádja miatt kötél általi halálra és vagyonelkobzásra ítélték, viszont az ítéletet kegyelemből négy év várfogságra enyhítették. Sorsának további alakulásáról nem rendelkezünk forrásadatokkal. N. L. 1186 Nagy 10:95. p.; Orosz 256. p.; HML IV-l/a 129. rsz. 1162-1163. p., 151. rsz. 863. p., 154. rsz. 162., 230. p., 154. rsz. 230. p.; HML IV-7/e 53. rsz. 546
