Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Rövidítések jegyzéke
TISZTVISELŐI ÉLETPÁLY ÁK László főszolgabíró, anyja Sárközy Jozefa volt. Felesége Mudrány Jozefa lett, három gyermekük született. Előbb Debrecenben, majd a pesti piaristáknál tanult. 1835-ben vármegyei tb. aljegyző volt, mely tisztséget 1837-ig viselte. Az 1833. októberi botrányos követválasztás egyik hangadója volt, amiért széksértési perbe fogták 1834-ben. A fogházbüntetést elrendelő ítélet 1837-ben született meg. 1848-ig nem viselt tisztséget. A tiszaburai református egyház fogondnokaként, valamint az Agrár Egylet egyik országos vezetőjeként is tevékenykedett. Az első népképviseleti választáson Heves és Külső-Szolnok vármegye abádi kerületében választották meg képviselőnek. 1848. július 6. és 1849. július 2. között dolgozott az országgyűlésben. 1848. december 10-én az OHB népfelkelési biztosnak nevezte ki Almásy Pállal egyetemben Heves és Külső-Szolnok vármegyébe. December 19-én a vármegyében kormánybiztosnak nevezték. A világosi fegyverletétel után a pesti cs. kir. haditörvényszék elé állították. 1850. július 20-án amnesztiát kapott, de rendőri megfigyelés alatt állt még 1858-ban is. Kákát pusztán élt, birtokain gazdálkodott. Sem 1861-ben, sem 1867 után nem vállalt politikai szerepet. 1868-ig a tiszaburai református egyházközség főgondnoka maradt, tisztét fiának adta át. Híres lovász és agarász volt. „Recsky Bandi híres kalandos csiníevései bejárták az Alföldet, sőt az egész országot, úgy hogy egy időben őt tartották Sobrinak, mikor a hevesmegyei ifjúság színével 12-ted magával délczeg paripákon patyolat ingben és gatyában vonultak be Szolnok városába. Nejét is úgy szöktette meg. A tiszamelléki nép csinálta is egyre-másra a sok dalt Recsky Bandira, ilyen a sok közül: Recsky Bandi, ne keseregj babádon! Szellő szárnyán repülj hozzá lovadon. Házas élete nem volt szerencsés, mert míg agarait bársony pamlagokon gondozta, gyermekei nevelését elhanyagolta, kik később a hálából kikötött évi járadékot is csak hosszú perlekedés útján kaphatták meg. A jeles sportsman még legutolsó éveiben is űzte kedvelt sportját és gyakran túltett a fiatalságon is; így megcselekedte , hogy lóháton egyfolytá- bam 17 mérföldet lovagolt és utána még félnapot a társasággal vadászott. ” 1886. január 15-én önkezével vetett véget életének Tiszakesziben. K. M. 538
