Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)

Rövidítések jegyzéke

TISZTVISELŐI ÉLETPÁLYÁK azonos nevű fia, aki Tamamérán lakott, Heves vármegye közgyűlésén 1732-ben igazolta nemességét. A hivatalviselés ideje alapján valószínűbbnek tűnik, hogy az idősebb Miklós töltötte be a Tamai járás szolgabírói tisztségét. 1723 októberében lett a Tamai járás esküdtje (Ordinarius juratus), s az ezzel járó feladatait 1729. május 16-ig végezte. Ezen a napon a vármegye vezető hivatalviselői körében áthelyezések történtek, mivel az addig két funkciót (szolgabíróságot és megyei pénz- és adóügyekért felelős perceptori tisztet) is ellátó Dévay András a püspök prefektusa lett. (Lásd: Dévay András alispán.) A Tamai járás szolgabírája az első járásba került, s az így megüresedett helyre Nagy Miklóst nevezték ki szolgabírónak (judex nobilium, judlium). Tisztében a következő tisztújító közgyűlésig, 1731. október 22-ig maradt. Ekkor neve ugyan a szolgabírói jelöltek között szerepelt, megválasztására azonban nem került sor. Életpályájának többi szakaszáról nincsenek adataink. Sz. J. Nánásy Ignác, kiskarándi"39 főszolgabíró Nánásy István Báthory Györgytől nyert 1608. június 13-án adományt Kiska- rándra. A család nemességét 1801-ben hirdették ki Heves és Külső-Szolnok vár­megyében. Nánásy Ignác János 1820. május 6-án született Egerben. Apja Nánásy Ignác, anyja Koller Mária volt. Felesége Szökő Mária lett. Lányuk Rozália Anna volt. Jogi tanulmányait az Egri Érseki Jogakadémián végezte. 1843-1844-ben országgyűlési jurátus volt Almásy Gedeon főispáni helytartó mellett. 1844-ben mint ügyvéd tért haza Egerbe. 1844-ben és 1845-ben több vármegyei állásra is jelölték, de nem kapott megbízást. Tamaleleszen dolgozott ügyvédként. 1848. április 10-én mint tiszti alügyészt az állandó, központi rendőri vá­lasztmány tagjainak sorába választották. 1848. november 15-én az árvaválaszt­mány számvevői megbízatását kapta. 1848. december 9-én őt is megbízták ideiglenes jelleggel, hogy a hadi cselekmények idején szolgabíróként teljesítsen szolgálatot. Szolgálati helye a Mátrai járás volt. 1849. április 26-án a Függet­lenségi Nyilatkozat élő szóban való kihirdetésére a szolgabírók mellé rendelt bi­zottság tagja lett. A szabadságharc leverése utáni önkényuralmi korszakról egyetlen adat áll rendelkezésünkre: 1854-ben ügyvéd volt Tamaleleszen. Az októberi diploma utáni 1139 1139 Kempelen 7:418. p.; Kiss 2007. 187-188. p.; HML IV-l/a 138. rsz. 1713., 140. rsz. 601., 607. p., 151. rsz. 525. p., 152. rsz. 1850. p., 154. rsz. 297. p.; HML IV-252 1. rsz. 24. p.; HML IV-253 3. rsz. 77. p.; HML IV-416 155. rsz.; HML MF 777. 509

Next

/
Oldalképek
Tartalom