Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Rövidítések jegyzéke
TISZTVISELŐI ÉLETPÁLYÁK 1838 szeptemberétől a Magyar Udvari Kamara gyakornoka volt, majd 1845- ben ugyanitt számjegyző lett. 1848 májusa és 1849 augusztusa között a független Magyar Kereskedelmi és Pénzügyi Minisztérium számjegyzője és számtisztje volt. 1849 szeptemberében a Magyar Ideiglenes Kincstári Igazgatóságnál alkalmazták számjegyzőként. 1850 júniusában a Pest-Solti cs. kir. Megyehatóság titkára lett. Ezt a tisztséget 1854. április 29-ig látta el, amikor az Egri járás főbírójának (Stuhlrichter), azaz főszolgabírónak nevezték ki. Alig több mint másfél év múlva, 1856. január 13-án Heves és Külső-Szolnok vármegye úrbéri törvényszékének lett az ülnöke. 1861 márciusa és szeptembere között rendelkezési állományba került, ami Heves megyebeli hivatali pályafutását is végleg lezárta. A provizórium (1861-1865) alatt Pest-Pilis-Solt vármegyében kapott újra állást, ahol a polgári törvényszék ülnöke volt. A kiegyezés utáni pályafutása csak töredékesen ismert. 1867. május elsején Pest-Pilis-Solt vármegyei törvényszéki bírónak nevezték ki. 1874. május 9- én az uralkodó ettrekarcsai előnéwel nemességet adományozott számára, ekkor királyi táblabíróként szerepelt. 1887. szeptember 12-én mint kúriai bíró kapott kitüntetést. Életének utolsó szakaszáról, haláláról nem találtunk adatokat. P. J. Csima István953 szolgabíró Szülei, Csima Gergely és Cseres Anna, valamint négy gyermekük - köztük István is - 1666. március 17-én I. Lipóttól nyertek nemességet. Feleségével, Ocsvay Máriával és gyermekeikkel: Mártonnal, Annával és Imrével Gyöngyösön lakott, Erken, Szuhán, Csányban voltak birtokai. Testvére, János és annak fia szintén a vármegye szolgabírája volt. (Lásd: Csima János szolgabíró és Csima Mihály szolgabíró.) 1688. június 2-án választották a megyei esküdtek (jurassores) közé. Még ugyanebben az évben a szeptember 9-én megtartott tisztújításon a vármegye második szolgabírája (secundus judlium) lett, s az is maradt 1689. október 10-ig. A következő években hivatalt ugyan nem viselt, de többször eljárt adóügyekben a budai hadbiztosnál és az egri katonai parancsnoknál kiküldöttként. Különböző tisztségekre jelölték, 1692. május 16-án fohadbiztosnak (supremus commissa- rius), 1693-ban másodalispánnak (substitutus vicecomes), 1695-ben szolgabírónak (judlium), 1697-ben kerületi albiztosnak (provinciális subcommissarius), de megválasztására csak majd 1697. szeptember 19-én került sor, amikor a második 953 Orosz 53-54. p.; 1688-ban csak két szolgabírót, primarius és secundus judlium-oX választottak. HML IV-l/a 7. rsz. 221., 241-242. p.; 9. rsz. 5., 128., 168., 213., 332. p., 10. rsz. 277. p., 11. rsz. 4., 144., 513., 1087. p.; HML IV-l/b 616-617. rsz. 364
