Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Tisztviselői adattár (1681–)1687–2000
TISZT VISELŐI ADATTÁR {1681 11687 -2000 képviselőknél is. A hivatalviselési időpontok hiányos, illetve bizonytalan voltát kétféle kérdőjellel [?] adjuk az olvasó tudtára: a zárójelben szereplő kérdőjel az adat valószínűségét, ám bizonyos bizonytalanságát jelzik — ezért gyakran lábjegyzetek kapcsolódnak hozzájuk —, zárójel nélkül pedig akkor alkalmaztunk kérdőjelet, ha semmilyen támpontot nem leltünk fel az időpont valamely elemének (év, hónap vagy nap) azonosítására. Az ismert elhalálozás tényét a zárójelbe tett kereszttel - (t) - érzékeltetjük. A Zala megyei közlésmódtól néhány tekintetben eltértünk. Ezek közé tartozik, hogy abban az esetben, ha egy tisztviselő működési ideje a korszakhatárokat átívelően folyamatos volt, akkor záró dátumaként mi nem a korszakhatárt (pl. 1872. január 25. napját) írtuk be, s a következő korszakban sem a korszak- határral adtuk meg hivatali idejének kezdetét, hanem a mindenkori megelőző és az azt követő korszakban egyaránt teljes tényleges tisztségviselési intervallumát tüntettük fel. Ebből következően persze az ilyen, hosszú ideig ugyanazt a hivatalt betöltő személy kétszer is fellelhető adattárunkban, ami nézetünk szerint jól tükrözi a tisztség betöltésének kontinuitását. Abban az esetben, ha egy adott korszakon belül valamely elvileg működő hivatali tisztség viselői folyamatosan, több hónapon, netalán éveken keresztül nem tűntek fel a forrásanyagban, akkor ezt a feltűnő hiányt két módon érzékeltettük, mindkét esetben dőlt betűkkel. „Betöltetlen” szóval jeleztük, ha a tisztség maga bizonyosan nem szűnt meg, de konkrét személyt nem választottak vagy nem neveztek ki annak ellátására. (Ennek okát, ha sikerült feltárni, lábjegyzetben írtuk meg.) „Nincs adat” kifejezést használtunk akkor, ha egyelőre nem lehetünk biztosak a kérdéses tisztség folyamatos meglétében. A tisztségek megnevezése esetében a magyar nyelvűséget részesítettük előnyben 1861 előtt is, de rendszerint figyelembe vettük a korszak saját nomenklatúráját. Azaz a latin és a német hivatalos nyelvhasználat időszakaiban zárójelben megadtuk az idegen nyelvi változatokat, a modem korban pedig a szóban forgó periódus hivatalos magyar névhasználatát követtük (pl. orvos, főorvos, tisztiorvos). A tisztségnevekkel kapcsolatos bonyolultabb problémákra a lábjegyzetekben tértünk ki; így jártunk el a perceptor és a (had)biztosok esetében. A személynevek írásánál a keresztnevek magyarra fordítása semmilyen gondot nem okozott. A vezetékneveknél a ma elfogadott és leginkább ismert változatot követtük, vitás esetben Orosz Ernő: Heves és Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai (Eger, 1906.) című összeállítását tekintettük mérvadónak. A vezeték- és keresztnevek után mindig feltüntettük az illető tisztségviselő egyházi és világi rangját, továbbá - az általa, illetve a forrásokban használt - nemesi és vitézi előnevét (praedicatum). A „Tisztviselői adatár’’-hoz nem lehetett a számtalan információ származási helyére utaló jegyzeteket készíteni, sem egyedi, sem korszakokra bontott szinten. A „Források és irodalom ” összesített jegyzéke az adattár végén található. 71
