Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Tisztviselői adattár (1681–)1687–2000
TISZTVISELŐI ADATTÁR (1681 >1687 2000 egészségügyi, közellátási és különféle infrastrukturális jellegű) szakalkalmazottak tisztséglistáit is összeállítottuk. De abban az esetben, ha valamilyen funkciót vagy feladatcsoportot kivettek a megye hatásköréből, s annak ellátását újonnan létesített állami szervezet látta el - mint pl. az igazságszolgáltatást 1949-1950- től, vagy az 1902: III. te. értelmében a pénzügyigazgatási teendőket -, akkortól annak tisztviselőit már nem vettük fel adattárunkba. A hatásköri változások realitásoknak megfelelő érzékeltetését már csak azért is logikusnak tekintettük, mert a vármegyei önkormányzat szaktevékenységi szféráiba a 19. század utolsó harmadától, majd az 1930-as évektől egyre inkább nőtt a központi államhatalom befolyása. A kompromisszum elkerülhetetlenségét jól érzékeltető példa: az 1950 és 1990 közötti tanácsrendszer, amikor bár magának a megyei autonómiának is legfeljebb a látszata létezett, a megyei tanács mégis rendkívül széles körben látott el helyi szakigazgatási feladatokat, ezzel szemben annál kevesebbet az 1990-ben létesült megyei önkormányzat, és e tényt az adattár is tükrözi. A lehető legegységesebb és minél áttekinthetőbb szerkezet kialakítása érdekében a tisztségeket, illetve a tisztviselőket minden korszakban lehetőség szerint a megyei hierarchiának megfelelő sorrendben vettük sorra, amely természetesen nem mindig volt teljesen azonos az éppen aktuális állománytáblával vagy fizetési fokozati besorolással. (Ha mereven követtük volna a mindenkori tisztviselői rangsort, akkor sokkal több korszakhatárt kellett volna képezni, mert pl. az 1904. évi X. te. a korábbi évtizedektől eltérő, teljesen új fizetési osztályokat és névhasználatot állapított meg az állami és vármegyei hivatalviselők számára.) Az adattárban minden korszakban azt az általános alapelvet érvényesítettük, hogy az országgyűlési követek/képviselők után a megyei központi tisztségek, illetve az azokat betöltő személyek következnek, és csak utánuk kerül sor az ún. kültisztségviselőkre, azaz a járások felső szintű személyzetére. Pontosabban: a megyeközpont vezető garnitúráját egyes kivételes időszakokban - így II. József korában, 1848/49-ben, 1849 és 1860 között, 1918-1919-ben, a Tanács- köztársaság utáni hónapokban, az 1990-es ún. rendszerváltást követően - adattárunkban megelőzik az egy vagy több vármegyére kiterjedő hatáskörrel működő kerületi (fő)biztosok, kerületi foispáni adminisztrátorok, kormánybiztosok, megyei népbiztosok, köztársasági, illetve közigazgatási hivatalok vezetői stb., akik ugyan nem megyei tisztviselők voltak, de létezésük ismerete nélkül nem lenne érthető a korabeli megyeszervezet közigazgatási helyzete. A központi megyei tisztviselőket 1950-ig rendszerint a következő rendben soroljuk fel: főispán (1850 és 1860 között: megyefőnök) és különféle néven szereplő helyetteseik, a polgári kori vármegyében főispáni titkárok, azután az alispánok, a vármegyei (főjegyzők és aljegyzők (1850-től megyei titkárok), a fő- és alügyészek, azután a pénzügyeket irányító funkcionáriusok: a feudális korban az általános financiális hatáskörű - az adószedés irányításával is megbízott - perceptorok és viceperceptorok, 1867-től a pénztámokok, számvevők, majd 1776-tól a (fő)levéltámok, 1872-től az árvaszék vezető tisztségviselői. Őket kö68
