Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)

Heves vármegye igazgatástörténete a középkorban és a török hódoltság idején 1000–1686

HEVES VÁRMEGYE IGAZGATÁSTÖRTÉNETE 1.000-1686

Ezekben az első évtizedekben a parasztvármegyék függetlenek voltak a nemesi megyétől, de az 1631-32-es Császár Péter-féle felkelésben a fóldesurak ellen fordultak, és az időközben megerősödő vármegyék arra törekedtek, hogy maguk alá rendeljék őket. Ebből a célból Pest-Pilis-Solt, valamint Heves és Külső- Szolnok vármegye 1649-ben közös javaslatot dolgozott ki, melynek eredményeként az 1653-ban kiadott instrukció az eredeti rendészeti feladatokra korlátozta a parasztvármegyék hatáskörét, egyúttal alárendelve őket a nemesi vármegyéknek. Előírták illetékességi körüket, törvényes ítéletet nem hozhattak, és a parasztok a hadnagyságra már csak javasolhattak négy személyt, akik közül az alispán választotta ki azt, aki azután közvetlenül neki tartozott felelősséggel. Ezt a szabályozást több későbbi statútumban megerősítették, majd a 17. század végén a vármegyék nemes rendű kapitányokat vagy főkapitányokat állítottak a hadnagyok fölé. A török korban a hódolt hevesi és külső-szolnoki területen a vármegyének alárendelt parasztvármegyei szervezet maradéka azonban még igen fontos volt a helyi rendfenntartás biztosítása céljából.46 * Sl.

Heves és Külső-Szolnok vármegye 17. századi igazgatástörténetére: Fallenbüchl SOSl. p.; Föglein 152-163. p.; Nehring 34-37. p.; Németh 87-93., 99. p.; Rerertórium 21- 23. p.; Soós 1942-1945. 260-261. p.; Soós 1974. 9-30. p.; Sugár 1984a 289., 291-293., 295-296., 298., 300., 303-305., 310., 312., 320., 323., 327-329., 333., 336., 338., 342., 345., 350-351., 355-357., 359., 361. p.; Szakály 1997. 47-50., 317-338., 342-374. p.; Szakály 1969. 9-100. p.; Szederkényi 3:3., 8-9., 45., 47M8., 58-69., 84., 235-251., 267- 297., 317., 321-323., 332., 339., 344-346., 440-460. p.

58