Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Heves vármegye igazgatástörténete a középkorban és a török hódoltság idején 1000–1686
HEVES VÁRMEGYE IGAZGATÁSTÖRTÉNETE 1.000 .1686 1 654. évi gyöngyösi panasz nyomán statútumban írták elő a mezővárosi bírák leköszönésekor előterjesztendő kiadási-bevételi számadási kötelezettségeket. A 17. században a vármegyei igazságszolgáltatás Heves és Külső-Szol- nokban éppen úgy többfokozatú lett, mint a török hódítástól nem érintett megyékben. A szolgabírói tisztségnél már szó volt önálló alsó fokú bírói fórumuk kialakulásáról, sőt arról is, hogy az állandóan Gyöngyösön tartózkodó „hódolt” szolgabíró hatáskörében is működött, illetve őt szükség esetén a hódoltságban lakó esküdtek is helyettesíthették. Az alispán ítélőszéke csak Füleken bíráskodott, ezért az illetékességébe tartozó ún. kisebb hatalmaskodások, birtokháborítás, jobbágyok, állatok, termés erőszakos elrablása, testi és becsületsértés stb. ügyében ez a fórum a török területen kívül élő nemesség számára könnyebben elérhető volt, mint a hódoltságban lakó kisbirtokosoknak. A szolgabírói és alispáni széktől egyaránt a vármegyei törvényszékhez, a sedriához lehetett fellebbezni, mely a század második felében — a jegyzőkönyvek tanúsága szerint — évente 6-8 alkalommal ült össze; ezek időpontját már az előző ülésen meghatározták. A sedria elnöke az alispán volt, és bírótársainak összetétele más megyékhez hasonlóan az 1613: 24. te. szerint átalakult, azaz a szolgabírákon kívül mind nagyobb számban vettek részt az ítélkezésben az ún. rendkívüli esküdt ülnökök (extraordinarii jurati assessores). Fontos tény, hogy soraik közé nem kis számban választottak be a hódolt megyeterületen élő kisnemesek közül is, például az 1657. november 14-én tartott sedria ülésén egyszerre nyolc főt. A törvényszék ügyrendjét valamikor 1679 előtt statútumban rögzítették, mert már belekerült az abban az évben összeállított vármegyei szabályrendeleti gyűjteménybe. Eszerint a következő volt a tárgyalási sorrend: először a közérdekű ügyeket intézték el, másodikként a beadott folyamodványok kerültek sorra, harmadikként az alispáni, majd szolgabírói székekről fellebbezett pereket tárgyalták, azután a szegényebb nemeseknek a megyei ügyész által képviselt ügyei következtek, és legvégül került sor a birtokos nemesség és a mágnások pereire. A statútum-gyűjtemény emellett több jogi eljárási szabályt is részletezett, így például az ügyvédi képviseletről, a tanúkihallgatásokról a hódolt területen, a határkiigazításokról, a nemesi közbirtokosságról, a zálogbirtoklásról, a végrehajtási eljárásokról, a szököttjobbágyokról. Heves és Külső-Szolnok vármegye törvényszékén belül a török kor végéig szervezetszerűen nem került sor a büntető ügyeket tárgyaló ún. fenyítőszék és a polgári ügyeket tárgyaló tagozat különválására. De a büntető perekben a vármegyét képviselő ügyész hivatala kialakult, mint arról fentebb már volt szó. A „menekült” vármegyei sedria elé természetesen gyakran kerültek hódoltsági lakosok peres ügyei, és az ő jogi képviseletükre Füleken és környékén egy sajátos ügyvédi réteg alakult ki, akik nem felsőfokú tanulmányaik, hanem gyakorlati jogismereteik révén gyarapodtak. A leggyakoribb ügytípus az ún. eltiltás (pro- hibitio) és tiltakozás (protestatio), illetve viszonttiltakozás volt, mert a birtokjogaikat féltő nemesek ezzel védekeztek az ő rovásukra terjeszkedőkkel szemben. 56
