Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Rövidítések jegyzéke
TISZTVISELŐI ÉLETPÁLYÁK nem nyerte el. A szabadságharc leveréséig ugyan nem viselt hivatalt, de több megyei bizottság tagjai között is szerepelt. Tagja volt például a Függetlenségi Nyilatkozatot kihirdető bizottságnak is. A neoabszolutizmus első időszakában, 1849 szeptemberétől 1850 márciusáig a hevesi másodosztályú járásbíróság járásbírója volt. A Hevesi járásban 1854. április 29-től 1860. december 12-ig cs. kir. főbírói (Stuhlrichter), azaz főszolgabírói posztot töltött be. 1860. szeptember 13- án nyugdíjazását kérvényezte. A Bach-korszak utáni hivatali pályája, valamint további sorsa ismeretlen. P. J. Németh Albert, dömötöri1142 népfelkelési biztos III. Károlytól 1723-ban nyert nemességet a család. 1820. március 22-én született Pesten. Apja Németh János, anyja Péchy Amália. Első felesége ózdi Sturman Emília, majd 14 éven át Sike Teréz lett. Gyermekei ifj. Albert, Gizella és Lajos voltak. Tanulmányait Egerben 1835-ben az érseki jogakadémián fejezte be, s 1840-ben ügyvédi vizsgát tett. Gróf Keglevich Miklóssal tevékenyen részt vett a vármegye ellenzéki mozgalmaiban. 1844-től jegyző, 1845 május 8-tól 1848 nyaráig Heves vármegye Tamai járásában másodalszolgabíró volt. 1848. június 26- án a tiszanánai kerületben választották képviselőnek, de 1849. július 2-án már lemondottként említették. 1849. január 30-tól alszázados lett, majd foszázadossá nevezték ki. 1849. január 16-tól mint Heves vármegye népfelkelési kormánybiztosa működött. A szabadságharc leverése után hadbíróság elé került, büntetése közlegényként történő besorozás lett az osztrák császári hadseregbe. Ennek letöltése után elrendelt utazási korlátozását csak 1857 márciusában változtatták észrevétlen rendőri megfigyelésre. A Bach-korszak bukása utáni rövid alkotmányos időszakban 1861-ben a poroszlói választói kerületben képviselőnek választották a Határozati Párt programjával, majd 1861-ben megyei törvényszéki elnök lett. 1869-1872 között újra képviselő lett, ekkor a Balközép pártján álló politikusként választották meg a poroszlói kerületben. 1873-ban Hódmezővásárhely választotta országgyűlési képviselőjének. 1887. május 28-án halt meg Pusztacsászon. N. L. 1142 Orosz 208. p.; HL. Rendőri kartonok 68/88.; HML IV-l/a 140. rsz. 603. p., 151. rsz. 780. p., 154. rsz. 551-555. p.; HML IV-252 1-4. rsz.; HML VIII-1 104. rsz.; Gyászjelentések. 511
