Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Rövidítések jegyzéke
TISZTVISELOI ÉLETPÁLYÁK jezése után az Egri Érseki Jogakadémián végezte jogi tanulmányait. Az egyéves önkéntes katonai szolgálat teljesítése után cs. és kir. tartalékos huszárhadnaggyá léptették elő. Felesége lipovniki Lipovniczky Irén volt. Fiuk, legifjabb dr. tárcsái Majzik Viktor Heves vármegye szolgabírája volt, aki 1916. szeptember 5-én a cs. kir. 6. huszárezred zászlósaként tűnt el a harcatéren. Ezzel az öt generáción át Heves vármegyét szüntelenül szolgáló család hivatalnoki pályafutása lezárult. A közigazgatási pályát 1889. január 14-én kezdte meg, mikor a vármegye tiszteletbeli aljegyzője lett. 1889. december 16-tól 1892. október 10-ig a Gyöngyösi járás szolgabírója, majd 1897. október 18-ig főszolgabírója volt. Ettől az időponttól 1901. március 18-ig főjegyzőként teljesített szolgálatot, ekkor a vármegye alispánjának választották, igaz már 1900 novemberétől ellátta ezt a feladatkört is. Ebben a funkcióban 1916. június 29-ig maradt. Érdemei elismerését jelezte, hogy a törvényhatósági bizottság örökös tagja, Gyöngyös város díszpolgára volt, és 1936-tól egészen 1944 szeptemberéig képviselte a felsőházban Heves vármegyét. 1916. június 29-én a Közigazgatási Bírósághoz nevezték ki ítélőbírónak. 1931-től 1936. évi nyugdíjba vonulásáig a Közigazgatási Bíróság tanácselnökeként működött. 1919-től 1935-ig a Hatásköri Bíróságnak is tagja, valamint 1933 és 1936 között az Országos Közigazgatási Szakvizsga Bizottság elnökhelyettese volt. A Magyar Jogászegylet közjogi és közigazgatásjogi szakosztályának egyik elnökhelyetteseként szintén vállalt közéleti szerepet. Tanulmányai jelentek meg a Vármegye című lapban és a Magyar Jogász- egylet kiadványaiban. Több kitüntetésben részesült élete folyamán: Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal, III. osztályú Vaskoronarend, Vöröskereszt hadiékítményes tiszti díszjelvény, legfelsőbb királyi elismerés, Német Lovagrend Mária-keresztje. A 15 éven át Heves vármegyét alispánként szolgáló ifj. Majzik Viktort a könyvek iránti szeretete és a vármegye tisztviselői önművelődésének előmozdítása vezérelte a vármegye könyvtára alapjainak lerakására, oly módon, hogy teljes könyvtárát a megye közönségének hagyományozta. Tamamérai birtokait a ciszterci rend egri gimnáziumának diákjait támogató és jutalmazó alapítványra hagyta. Az 1925-ben holttá nyilvánított fia után egyik birtokát utóörökösként a Magyar Tudományos Akadémia kapta. 1945. január 16-án éjjel, Budapest ostroma alatt az óvóhelyen, szívbénulás következtében hunyt el. Ideiglenes sírbatétele a Múzeumkertben január 9-én, temetése a Kerepesi temetőben március 19-én volt. P. J. 488
