Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Rövidítések jegyzéke
TISZTVISELŐI ÉLETPÁLYÁK Majthényi László, báró kesseleökői1109 cs. kir. kerületi biztos, megyefőnök 1820. december 22-én született Budán. Apja Majthényi Antal (1794—1866) császári és királyi kamarás, Liptó vármegye főispánja, 1837. augusztus 4-től báró, anyja sédeni Ambrózy Johanna (1795-1822) volt. 1842-ben vette feleségül boros- jenei Muslay Etelkát (1819-1856), az ő halála után pedig kesseleökői báró Majthényi Natáliát (*1836). Két fiút adoptáltak. A reformkor idején és a szabadságharc alatt is a konzervatív párthoz állt közel. 1848-ig Hont vármegyemegye alispánja volt. A népképviseleti országgyűlésben már mint Hont vármegye főispánja vett részt, a felirati párt vezérszónoka volt. A Habsburg önkényuralom 1849. évi első hónapjaiban Komárom, Bars és Nógrád megyék császári biztosa volt. 1849 októberében hagyta jóvá Ferenc József Magyarország új katonai kerületi beosztását. A katonailag szervezett kerületek polgári ügyeit a katonai kerületi parancsnok mellett egy miniszteri biztos vezette. így - miután leváltották az első hevesi megyefőnököt (lásd: Földváry János alispán, főispáni helytartó) - 1849. szeptember 3-án báró Majthényi Lászlót nevezték ki Heves megye élére cs. kir. kerületi biztosnak és megyefönöknek. (Lásd: Kapy Eduárd kerületi főbiztos, főispán.) Már november 24-én le akart mondani, de végül 1850. január 8-ig maradt tisztségében. Majthényi 1850. március 4-én a pesti kormánybiztosság élére került. Az alkotmányosság helyreállta után Hont vármegye főispánjaként (1865-1890) vett részt a főrendiház munkájában Az ellenzék folyamatos támadásának volt kitéve megyéjében, de az ipolysági vasút megvalósulásáért kifejtett tevékenysége elismerést szerzett neki. 1878-tól Nyitra vármegyének is ő volt a főispánja. 1852-ben császári és királyi kamarási, 1879-ben császári és királyi valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot, 1882-ben a Szent István-rend középkeresztjét, 1890-ben az ausztriai császári Vaskorona-rend első osztályát nyerte el. 1885-től a leszenyei nagybirtoka után örökös főrendi tag lett. 1908. október 7-én hunyt el Lukanényen, Hont vármegyében. K. M. 1109 Almanach 1848-1849. 1088. p.; Gudenus 1990-1999 2:251. p.; MNZS Főrangú családok 1:371-372. p.; MTCN 1899. 45. p.; OGY 1887-1992; Szárnyéi 8:404-405. h.; Szluha 2005. 2:68. p. 486
