Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Rövidítések jegyzéke
TISZTVISELŐI ÉLETPÁLYÁK (1824-1865) - 1861-ben a Határozati Párt képviselője az országgyűlésen anyja báró Orczy Georgina (1828-1894) volt. Apjának testvére volt Keglevich Béla, gróf főispán. 1888. június 19-én kötött házasságot beodrai és karátsonyfalvi gróf Karátsonyi Ilmával (1867-1949). Két gyermekük született és egyet adoptáltak. A pétervásárai uradalmat birtokolta Heves megyében. Középiskoláit Egerben, jogi tanulmányait Pesten végezte. 1901-ben a Szabadelvű Párt programjával választották képviselőnek a pétervásárai kerületben. 1906-ban a főrendiház tagja lett. 1910-ben a Nemzeti Munkapárt programjával újra megválasztották képviselőnek. A földművelésügyi bizottságban dolgozott. Az I. világháború és a forradalmak utáni országgyűlésekbe az Egységes Párt programjával került be a pétervásárai választókerületből (1927-ben és 1931-ben). 1914. október 16-án nevezte ki az uralkodó Heves vármegye főispánjának. Beiktatása az október 26-i közgyűlésen történt. 1917. június 14-én - a kormányváltás miatt - saját kérelmére mentette fel az uralkodó. Kora ifjúságától tevékenyen részt vett Heves vármegye társadalmi életében. Harminc éven át volt tagja a vármegye törvényhatósága közigazgatási bizottságának. Óriási munkát folytatott gazdasági téren, és jelentős irodalmi tevékenységet fejtett ki. Megalapította a Budapesti Ügetőverseny Egyesületet. Több gazdasági iparvállalat elnöke, illetve igazgatósági tagja volt. Elsősorban gazdasági jellegű tanulmányokat írt, de ő írta meg Heves vármegye monográfiájának közgazdasági részét is. 1950-ben hunyt el Budapesten. K. M. Kékessy Dezső, ifj. dr.1059 főszolgabíró Tiszafüreden született 1890. április 2-án. Születési neve Kékessy Dezső Iván. Apja, id. Kékessy Dezső haláláig a vármegyei törvényhatósági bizottság tagja, 1887-1889-ben a Tiszafüredi járás szolgabírója, anyja Lipcsey Szeréna volt. Felesége Sándrik Márta lett, gyermekük Zsuzsanna. Középiskoláit Székesfehérvárott, Brassóban és Szászvároson végezte. Egyetemi tanulmányainak végén, 1914-ben avatták jogi doktorrá Kolozsvárott. Az I. világháborúban négy évig a harctéren harcolt, ahonnan főhadnagyi rangban, s mint a III. osztályú katonai érdemkereszt, a ezüst Signum Laudis, a 1059 Békássy 37., 200. p.; HA 58., 108. p.; HHL 1920. 45. p„ 1921. 248. p., 1924. 124. p„ 1934. 52. p.; PIM MÉI; HML IV-402/a 79. rsz. hivatkozva 150/kgy.l931., 12.109/a.l931.; HML IV-407/c 7. rsz. hivatkozva 21.812/a.l927., 25.347/a.l929., 19.168/a. 1934.; HML IV-416 286. rsz. 449
