Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Rövidítések jegyzéke
TISZTVISELŐI ÉLETPÁLYÁK. gyére kivetett adó nagyságát meghamisító nótárius, Berényi Gergely ügyét tisztázzák, és a vármegye hozzá való hűségét kifejezzék. (Lásd: Sághy Mihály, iß. szolgabíró és Berényi Gergely főjegyző.) A sárospataki országgyűlésen követként vett részt. 1708. november 6-án a tisztújításkor alispánnak (vicecomes) választották, s 1710. december 22-ig ebben a tisztségben maradt. Ezt követően már komolyabb hivatalt nem töltött be, de több évben, 1713. szeptember 13-án, 1715. szeptember 15-én és 1718. szeptember 30-án táblabírói esküdtté (assessor tabulae judiciariaé) választották. Sz. J. Dobóczky László, duboveczi970 főszolgabíró A Dobóczky család 1672. március 20-án nyert címeres nemeslevelet. Az 1754— 55-ös Pozsony megyei nemesi összeírásban szereplő családba beházasodó Akács Magdolna révén - aki Rakovszky Sárának, a Nyáry család leányági leszármazottjának a lánya volt - osztályosává lett a Nyáryak hevesi, kőteleki, nagykörűi, pélyi, tamaörsi birtokainak. Dobóczky Ignác Pozsony vármegye 1787. évi igazolása alapján hirdettette ki Heves és Külső-Szolnok vármegyében nemességét. Az ő unokája volt a megyében kiterjedt rokonsággal rendelkező Dobóczky László. A család nevét rövid és hosszú ó-val is írták. 1815-ben született Tiszaszalókon. Apja Dobóczky István, anyja Frajzajzen Jozefa volt. Hivatali pályáját 1844. december 16-án kezdte, mikor az udvarhű Almásy Gedeon főispáni helytartó (adminisztrátor) által megtartott botrányos tisztújításon a Tiszai járás első alszolgabírójának választották. 1845. május 8-án jelölték ugyan a harmadik alszolgabírói tisztségre, azonban a reformellenzék előretörése folytán nem tudta ezt elnyerni. Némi viszonzásul megyei táblabírónak nevezte ki Platthy György kancelláriai tanácsos. 1849. szeptember 6-tól a Tiszai járás alszolgabírája volt 1850. február 1- jéig. 1862. január 15-től a kiegyezésig ismét a Tiszai járásban vállalt hivatalt, ahol főszolgabíró lett. A kiegyezés után nem viselt tisztséget a vármegyében, további életpályája és sorsa ismeretlen. Tiszaszalókon hunyt el 1891. június 19-én, ugyanitt helyezték örök nyugalomra június 22-én vagy 28-án. P. J. 970 Alkotmányos naptár 1868. 48-50. p.; Borovszky 661. p.; Tisztinévtár 73-75. p.; HML IV-l/a 138. rsz. 1710. p„ 140. rsz. 603-604. p.; JNSZML XXXIII-1 MOL D 225 275. rsz. 79-81. p. 378
