Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Rövidítések jegyzéke
TISZTV IS ELŐ I ÉLETPÁLY ÁK. leköszönésekor táblabírói esküdtnek (assessor tabulae judiciariae) választották meg. 1720-ban részt vett az országos összeírásban; Almásy Ferenc perceptonal együtt Gömör vármegye összeírója volt. Sorsának további alakulásáról nem szólnak a feltárt források. Sz. J. Almásy Pál, zsadányi és törökszentmiklósi9" főispáni adminisztrátor, kerületi főispán 1750. január 20-án született Gyöngyösön Tádé Pál néven. Apja Almásy Pál (1722-1804), anyja kvassói és brogyáni Kvassay Franciska (1728-1797), felesége kapivári Kapy Anna Mária (1756-1829) volt. 1793-ban született, de 30 évesen elhunyt József nevű fiúgyermekük több vármegyei tisztséget is viselt (lásd: Almásy József, ifj., főszolgabíró). A Habsburg uralkodókhoz hű Almásy Pál 1776-tól királyi kamarás, 1783 és 1787 között fiumei kormányzó volt. 1786-tól belső titkos tanácsos. Gróf Majláth József távozása után (lásd: Majláth József gróf főispáni adminisztrátor), 1787. január 25-én nevezte ki II. József a Pest, Nógrád, Esztergom, Heves és Külső-Szolnok megyéket magába foglaló kerület főispánjának (administrator supremi comitis). 1790. január 28-án kelt, a kerületeket megszüntető rendeletig viselte tisztségét. Ezután a Hétszemélyes Tábla tagja, Arad vármegye főispánja lett. 1801. december 31-től második koronaőr, majd 1812. október 10. és 1821 között királyi főlovászmester volt. Elméleti munkásságának termékei között elsősorban kereskedelmi, statisztikai jellegű kéziratok találhatók. Érdemeit a Habsburgok elismerték: 1778-ban elnyerte a Szent István-rend lovagkeresztjét, 1807-ben pedig középkeresztjét, majd 1813-ban cs. kir. kama- rási ranggal tüntették ki. 1821. július 23-án hunyt el Pesten, Gyöngyösön temették el. K. M. 911 911 Fallenbüchl 1994. 81. p.; Kempelen 1:75. p.; Nagy 1:22-23. p.; Szederkényi 4:299., 301. p.; Szinnyei 1:128-129. h.; Vásárhelyi-Szluha 19. p.; Genealogy Almásy (2009. január 10.); Gyászjelentés; Hajagos; Szt. István R.; HML IV-l/a 46. rsz. 52. p., 48. rsz. 82-83. p.;HMLMF 811. 330
