Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)
Heves vármegye igazgatástörténete a középkorban és a török hódoltság idején 1000–1686
HEVES VÁRMEGYE IGAZGATÁSTÖRTÉNETE 1000 1686 Ezek jelentősége oly nagy volt, hogy 1346-ban a Kompokon ülésezett törvényszék elrendelte a volt tisztviselők pecsétjének megsemmisítését. A szolgabírák - mint közigazgatási tisztségviselők - Heves vármegyében is közreműködtek az adó- és tizedszedésben, és önállóan jártak el peren kívüli helyszínelési teendőikben: határjárásoknál, birtokba iktatásnál, birtokosztályok (felosztások), zálogösszegek, adósságok kifizetése esetén. A szolgabírák személyére vonatkozó eddigi kutatások alapján nem bizonyítható, hogy Heves megye a szolgabírói területi hatáskörök szerint körvonalazható járásokra osztódott volna a középkor végéig. A korszakból mindeddig nem került elő megyebeli adat helyettes alszolgabírák választásáról sem. A vármegyei törvényszéken az (al)ispán és a szolgabírák mellett esküdt ülnökök is részt vettek, mint választott bírótársak. Hevesben már 1341-ben 12 főben határozták meg számukat (duodecim iurati assessores), nevüket azonban - jelenlegi ismereteink szerint - sem ekkor, sem később nem említik az oklevelek. A középkori okleveles forrásokban kevés információnk van arról is, hogy mint a szolgabírák segítőtársai a törvénykezésben való részvételen kívül az assessordk közigazgatási feladatokat láttak volna el. Egy esetben, 1409-ben ők írták össze a király elleni zavargásokban résztvevőket. Nincs bizonyíték arra, hogy Heves vármegye már 1526 előtt saját jegyzőt {nótárius) alkalmazott. Persze nem lehetetlen, hogy a megye területén leggyakrabban eljáró hiteleshely, az egri káptalan valamelyik kanonokát vagy jegyzőjét mint magánszemélyt bízták meg alkalmanként a megyei írásbeli teendők ellátásával, de ezt alátámasztó oklevélszöveg eddig nem került felszínre.17 A rendi országgyűlésekre választott követek - a 14-15. században vármegyénként 2-3-4 fő - egyetlen 1447. évi adattól eltekintve csak 1503-tól ismertek. Ok mindenesetre a megyei nemesség tekintélyesebb famíliáinak soraiból kerültek ki: a fentebb említett Bellyéniből, az alnádort felmutató Bessenyeiből, az egri vámagyi tisztet is betöltő Csetnekiből, az egykor nádort is adó Pásztóiból, a vármegyei elithez tartozó Recsky, Dormáni/Domaházi, Szalóki, Apaffy családokból. Az említettek közül három személy viselt alispáni tisztséget, és az egyik 1447. évi követről, Recsky Miklósról tudjuk, hogy öt évvel korábban a bécsi egyetem hallgatója volt.18 A nemesi vármegye testületi szervei közül a középkorban a közgyűlés (congregatio generalis) - mint országos kitekintésben már ismertettük - nem közigazgatási, hanem bíráskodási intézmény volt, melyet rendszerint a nádor hívott össze egy vagy néhány szomszédos megye nemessége számára. E nádori közgyűlések ügykörei és a kötelezően jelenlévő vármegyei tisztviselők Hevesben ugyanazok voltak, mint másutt; ezeket nem ismételjük el. Heves megye területén a 14. században, 1335 és 1399 között 13, ezzel szemben a 15. század17 Havassy 45-48. p.; E. Kovács 14-18. p. 18 Havassy 49-50. p.; Kovács 1983. 27. p. 26
