Heves megye történeti archontológiája (1681–)1687–2000 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 14. (Eger, 2011)

Heves vármegye igazgatástörténete a középkorban és a török hódoltság idején 1000–1686

HEVES VÁRMEGYE IGAZGATÁSTÖRTÉNETE 1.000-1686 László10 1283. március 4. 1288. június 23.-1291. november 11. 1299. október 29.-1299. november 4. 1300 1290-1300. október 18. [Aba nb.] György fia Péter [Aba nb. Dávid fia] Amadé11 [Aba nb.] György fia Péter Péter újvári alispán12 Országos viszonylatban már volt szó a megyék-várispánságok, illetve a katolikus föesperességek területi összefüggéséről. A korai nagy kiterjedésű Új­vár megyéből önállósult Abaúj és Sáros vármegyék elválási folyamatát valóban követte az abaúji, illetve a tarcafői főesperesi kerületek létrejötte. A középkori Heves vármegyéhez tartozó területen ellenben már a 13. századból három foesperesség neve ismert: a patai (1245), a kemeji (1248) és a hevesi (1275) archidiaconatus, és ezek plébániáit az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzék is felsorolta, ráadásul külön említette az Egri völgy egyházas helyeit. Az utóbbi egyházszervezeti különállását a közvetlen püspöki függés indokolhatta, de nehezebb magyarázni a hevesi főesperesnek az önállósuló megyeterülethez mért szűkebb területi hatáskörét. (Gyöngyös)pata bizonyosan az Abák Mátra-vidéki birtokegyüttesének központja volt az államszervezés időszakában - régészetileg feltárt földvára és keresztelő egyházi temploma e korra datálható -, és valószínű, hogy Újvár és később Heves mellett Pata is elindulhatott az önálló igazgatási centrummá válás útján. A 11-12. század folyamán azonban ez a fejlődés isme­retlen okból elakadt, s ezért alakult ki Hevesen az új várispánsági és megyeköz­pont, hiszen sem patai ispán, sem az újvárinak itteni helyettese nem bukkan fel a forrásanyagban. A Tiszán túl, Tiszaszőlőstől Szajolig, illetve a Berettyóig húzó­dó kemeji foesperesség területén nem ismerünk Patához hasonló centrumot, földvárat (Tonuzoba besenyő vezér „lakóföldje” az abádi révnél volt), így itt egy korai megyekezdeményt nehéz feltételezni. A foesperesség kialakulását - egy keresztelőegyház alakjában - esetleg a besenyő népesség térítésének szükséglete indokolhatta. A 13-14. században Kemej délnyugati szöglete (Szajol környéke) a kialakuló Kis-, más néven Külső-Szolnok megyéhez került - Kemej talán ennek válhatott egyházi központjává -, északkeleti része Heves vármegye fenn­hatósága alatt maradt, melyet a 15-16. században Kis-Hevesnek neveztek. Kemej harmadik, déli részét a tatárjárás okozta népesség- és településpusztulá­sok miatt a IV. Béla által 1246-ban újra behívott kunok Olas nemzetsége kapta 10 Egyúttal szepesi ispán (1278-1283). 11 Egyúttal nádor (1299-1300), zalai ispán (1299-1300), karakói ispán (1299). 12 A tisztségnév: curialis comes. - Szerfelett valószínű, hogy valójában Aba nb. Amadé már 1288-tól (vagy korábbtól) újvári ispán, s az 1288-1291-ben, illetőleg 1300-ban ispánként szereplő György fia Péter valójában az ő „ispán” címet viselő alispánja volt, s így azonos az itt szereplő curialis comesszel. Péter megmaradt „ispánság”-ában az uralkodóváltást követően is. 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom