Kovács Béla: Agria recuperata. A töröktől visszafoglalt Eger újjáépítésének első évei - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 13. (Eger, 2006)

Bevezetés - Az összeírások adatainak statisztikai elemzése - A külső káposztáskertek

A következő táblázat annak a 403 tulajdonosnak társadalmi rétegződését mutatja, akinek részletesen összeírták telkét és szőlőjét is. TelekA szőlőterületek tulajdonos Szőlőtulajdonos mérete fő fő % kapás átlag kamarai tiszt 2 2 100,0 62 31,0 nemes 21 19 90,5 179 9,4 hajdú 108 104 96,3 648 6,2 polgár 181 108 59,7 722 6,7 új keresztény 53 39 73,6 291 7,5 rác 36 27 75,0 156 5,8 egyéb* 2 Együtt 403 299 74,2 2058 6,9 *1 cigány, 1 cseléd Az összeírás a szőlőhegyek égtájak szerinti fekvését is feltünteti. Az egyes irányok szőlőterületei a város közvetlen szomszédságában fekvő, de a XVI. század végére már elnéptelenedett falvak Egerhez csatolt szőlőhegyeit is magukba foglalták. Az egyes hegyeken fekvő szőlőtáblák darabszámát, kapásban megadott területét és ezek megoszlási gyakoriságát az alábbi táblázat tartalmazza: darab % kapás % Kelet (Szőlőske) 104 34,7 849 41,3 Nyugat (Kocs) 96 32 562 27,3 Dél (Álmagyar, Tihamér) 12 4 93 4,5 Észak (Cigléd) 88 29,3 554 26,9 Együtt 300 100 2058 100,0 A 299 gazda közül egynek mind a nyugati, mind az északi hegyen volt szőlője. A külső káposztáskertek A III. összeírás szerint 221 szőlősgazdának és 14 háztulajdonosnak volt káposztáskertje. Közülük csak egynek volt két kertje, így tehát a kertek összes száma 236. A kerteknek csak a darabszámát adták meg, de ezek nagyságára vonatkozó adatokat nem jegyeztek fel. A magyar mértéktörténet legjobb ismerője, Bogdán István szerint ez volt a korabeli összeírási gyakorlat, mert ezek a kertek olyan azonos méretű, egymástól árokkal, földhányással vagy sövénnyel elválasztott területek voltak, amelyen 100 fej káposztát lehetett megtermelni. Spekulatív számításait arra alapozta, hogy néhány XVIII. századi dunántúli összeírásban az 1 káposztáskert = 100 káposztafej egyenlőséget találta. Ezt összevetette Lippay Jánosnak az 1664-ben kiadott A Posoni kert... című könyvében javasolt ültetési módjával, aki a palánták sor- és tőtávolságát legalább másfél pozsonyi lábban (47,5 cm) határozta meg. A legalább szó miatt felső határként a két 31