Kovács Béla: Agria recuperata. A töröktől visszafoglalt Eger újjáépítésének első évei - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 13. (Eger, 2006)
Bevezetés - A városi igazgatás megindulása
minden bizonyítási eljárás nélkül elismerték. Ennek ellenére a Kamara arra törekedett, hogy a város valamilyen módon mégis kamarai igazgatás alatt maradjon. Az egyetlen lehetőség az volt, ha Egert is a szabad királyi városok közé sorolják be. Ezt azonban az 1687. évi 17. törvénycikk értelmében csak az országgyűlés egyetértésével lehetetett volna megtenni. Ezért (feltehetően az Udvari Kamara sugallatára) Fischer 1688. július 20-án olyan tervezetet teijesztett fel Bécsbe, amelyben a XVI. századi urbáriumokban fellelt bizonyos városi kiváltságokra, az egri lakosság kérésére és a fallal körülvett város jellegére hivatkozva kérte azt, hogy Egert a szabad királyi városok közé sorolják. Az államtanács a beadványt már augusztus elején kedvezően bírálta el, ezért az uralkodó augusztus 6-án kelt leiratában jóváhagyta a rangemelést. A királyi rendeletet szeptember 3-án Fischer Mihály már ki is hirdette a város vezetőinek. Ettől kezdve minden hivatalos irat szabad királyi városként említi Egert. A jogi szempontból aggályos rendeletet egyaránt sérelmezte a püspök és a káptalan, illetve az ekkor még Losoncon, Gyöngyösön és Pásztón ülésező nemesi közgyűlés, ezért a tiltakozó beadványok sorozatát terjesztették a bécsi udvarhoz. Ezeknek csak 1694. július 14-én lett eredménye, amikor az uralkodó a szabad királyi városi kiváltságot visszavonta, és utasította a város vezetőségét, hogy állapodjon meg korábbi egyházi földesuraival. Hosszú egyezkedések után 1695. január 14-én jött létre a város és Fenessy György püspök közötti egyezmény, majd 1695. február 16-án a káptalannal is pótegyezményt kötöttek, amelynek értelmében a város elismerte az a két egyházi szervezet földesúri joghatóságát.'' Fischer Mihály 1687. december 17-én írt jelentése szerint a városban az itt maradt rác lakosokon kívül csak 53 török család és császári zsoldos tartózkodott. Mivel az utóbbiak létszáma sem a vár őrzésére, sem a város közbiztonságának védelmére nem volt elegendő, egy századnyi hajdú letelepítésére tett javaslatot. December 20-án kelt átiratában már arra kérte Heves vármegye hatóságát, tegye közhírré, hogy az Egerben letelepedni szándékozók jelentkezhetnek az egri harmincadosnál, akivel megállapodhatnak az ingatlanok megszerzésének módjáról. Az itt letelepedőknek öt évre adómenteséget is ígértek. December 29-én már 15 pontból álló írásbeli utasítást adott a vele együtt Egerbe érkezett Domonkos Jakab harmincadosnak. 1 0 Az utasításban foglaltak jellemző képet adnak a város állapotáról és az elvégzendő feladatokról. A harmincadköteles árúk után a kereskedőktől az új királyi adókivetés szerinti összeget szedje be. A környékről a városba behozott élelmiszerek után azonban nem kell fizetni. Derítse ki a török alatt szedett harmincad- és adószedés módját. Erről Furollya János" adhatja a legjobb felvilágosítást. A vámtételek ideiglenesen a következők legyenek: áruval megrakott szekér után: 3 garas, üres szekér után: 2 garas, lovasember: 1 garas, egy ökör vagy ló hajtása: 3 dénár, eladásra szánt árut szállító ember után: 2 dénár, árut nem szállító ember után: 1 dénár. 14
