Az 1956-os forradalom és megtorlás Heves megyei dokumentumai - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 12. (Eger, 2006)

I. A forradalom előzményei

Nagy Imre reformpolitikájának folytatását megakasztotta Rákosi és a hazai sztálinisták kitartó intrikája, melynek következményeként 1955 tavaszán szovjet jóváhagyással minden pozíciójából elmozdították. Megkezdődött a visszarendeződés, mely elsősorban a gazdaságirányításban járt sikerrel. A társadalom erjedésének azonban már nem tudtak gátat szabni, melyet tovább erősített a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) XX. kongresszusáról kiszivárgott hírek. Bár Hruscsov zárt ülésen beszélt Sztálin bűnös politikájáról és annak következményeiről, azt az egész világ megismerte, és komolyan megrengette a terrorisztikus diktatúrák helyreállításán mesterkedő politikusok, így a Rákosi-csoport helyzetét is. Az elégedetlenségnek immár nyíltan hangot adott a Nagy Imre körül csoportosuló reformgondolkodású pártellenzék. A napvilágra került bűnök őszintén megrázták és kijózanították a pártértelmiségiek és a kommunista elkötelezettségű írók egy részét, s a börtönből kiszabadult kommunista politikusokkal együtt kitartottak Nagy Imre reformelképzelései mellett. Ez a reformista pártellenzék mindinkább teret nyert az addig szigorúan kézben tartott, cenzúrázott sajtóban. Kiemelkedő jelentőségű nyílt vitákat rendezett a fiatal pesti értelmiségiek által létrehozott Petőfi Kör, melyek során feltárták a rendszer alapvető strukturális és működési zavarait, rehabilitáltak korábban félreállított szervezeteket, politikusokat és tudósokat. Az egyre feszültebb helyzetben a Központi Vezetőség július 18-21-én tartott ülésén szovjet instrukcióra ugyan leváltotta és az országból is eltávolította Rákosi Mátyást, de a helyébe ültetett szintén sztálinista Gerő Ernő nem sok reménnyel kecsegtetett. A válság tovább mélyült, s mivel elmaradt az ellenzékiekkel szembeni kemény fellépés, számos nagyvárosban a budapestihez hasonló vitakörök, illetve értelmiségi ankétok szerveződtek. Október 6-án némán tüntető százezres tömeg jelenlétében újratemették Rajk Lászlót és kivégzett társait. Tíz nappal Rajk László és társai temetése után a szegedi egyetemisták fellépése már-már forradalmi volt. Egy diktatúrában megengedhetetlen dolgot műveltek: önálló, független, demokratikusan választott szervezetet hoztak létre, a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetségét (MEFESZ). 59