Az 1956-os forradalom és megtorlás Heves megyei dokumentumai - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 12. (Eger, 2006)

IV. Megtorlás, a forradalom utóélete

személy van, kik az ellenforradalom időszakában aktívan tevékenykedtek a Holczer-féle horthysta fegyveres tiszti különítményben. Ezek a személyek megtalálták annak lehetőségét, hogy kapcsolataik révén nyugodt munkakört biztosítsanak számukra. Ezek a személyek a munkahelyeiken igyekeznek helytállni és a vezető beosztásban lévő személyek bizalmát elnyerni a további érvényesülésük céljából. Többen közöttük tudat alatt abban reménykednek, hogy a közeljövőben háború fog kirobbanni, és ebben az esetben 1956-os elképzeléseiket valóra válthatják. Minthogy erről C. E. volt vezető ellenforradalmár nyilatkozott, hogy „...el fog jönni rövidesen az idő, amikor az ellenforradalmárokat rehabilitálják, és el fogják ismerni nekik, hogy ők 1956-ban igaz ügyért harcoltak..." C. E. esetében megjegyezni kívánom, hogy jelenleg is szoros kapcsolatban áll volt vezető ellenforradalmárokkal. Kapcsolata kiterjed más megyékre is, ahol igyekszik fenntartani a jó baráti viszonyt azzal a jelszóval, hogy „bármikor szükség lehet az egységre, és ezért szükséges, hogy számon tartsuk egymást..." A volt vezető és fegyveres ellenforradalmárok véleményüket rendszerint bel- és külpolitikai eseményekhez kötik. Pl. B. M. a Szovjetunióban bekövetkezett személyi cserével kapcsolatban elmondta, hogy „...mostanában rendszeresen hallgatja az amerikai rádió magyar nyelvű adásait, és már korábban értesült Hruscsov leváltásáról. Véleménye, hogy a Szovjetunió pártvezetésében sincs egységes álláspont kialakulva..." Becsmérlően nyilatkozik a szocialista társadalmi rendszerről, rosszindulatúan bírálja gazdasági helyzetünket. Gazdasági csődről beszél. Véleménye, hogy ez a jobbratolódási folyamat lehetőséget ad arra, hogy a régi szakemberek kerüljenek vezető beosztásba, ami nagymértékben hozzá fog járulni a gazdasági helyzet stabilizációjához. Adatokkal rendelkezünk arra vonatkozóan is, hogy R. Gy. volt vezető ellenforradalmár, ki 13 évi börtönbüntetésre volt elítélve, börtönbüntetésének letöltése után igyekezett a kapcsolatot megteremteni volt börtöntársaival. Több esetben arról beszélt bizalmas barátai előtt, hogy „...a kommunisták, élükön a Szovjetunióval, ki akarják provokálni a III. világháború kirobbanását. Ezt Amerika azonban látja, erre felkészült, csak azt várja, hogy a kommunisták legyenek a kezdeményezők. Biztosra véli, hogy esetleges háború kirobbanása következtében az Egyesült Államok kerülne ki győztesen..." B. A. volt ellenforradalmár több esetben úgy nyilatkozott, [hogy] „...torkig vagyok ezzel a rendszerrel, jólehet - mondja -, hogy fokozza bennem az ellentétet az, hogy 1956 után börtönbe tettek, továbbra is izzik bennem a rendszerrel szembeni gyűlölet. Azonban egyelőre nem látok semmiféle kibontakozási lehetőséget, ez egy kicsit letör, és valószínű, hogy már az én életemben változás nem fog bekövetkezni, de megállapításom az is, hogy ez a rendszer nem életképes..." M. D. volt fegyveres ellenforradalmár bizalmasan közölte társaival, hogy az 1956-os „forradalom" után bekövetkezett nyugodtabb gazdasági és politikai légkört a „forradalom" vívmányának kell tekinteni. Egy másik beszélgetés 418