Az 1956-os forradalom és megtorlás Heves megyei dokumentumai - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 12. (Eger, 2006)

IV. Megtorlás, a forradalom utóélete

doskodott róla, hogy vitéz Borhy István ne foglalhassa el a már amúgy is feledésbe merült hivatalát. Az ellenforradalmárok a haladó szellemű emberekkel keményen akartak elbánni. Kiszivárgott hírek szerint a falu kommunistáiról feketelistát készítettek, amelyen 27 név szerepelt. Az tény, hogy november 4-re megidézték Veres János és Bajzáth István idős kommunistákat azért, hogy felelősségre vonják őket az 1945-ös földosztás miatt. További ténykedésüket a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány megalakulása akadályozta meg. A munkástanács feloszlott. Az ellenforradalom által okozott kár Egerfarmoson is igen jelentős volt. A reakciónak sikerült szétbomlasztania az Új Barázda Termelőszövetkezeti Csoportot, de nem kisebb az az erkölcsi veszteség sem, ami a pártot érte. Az alapszervezetet feloszlatták, a vörös zászlót, melyet a Kanadában élő elvtársak ajándékoztak az egerfarmosi kommunistáknak, mely ott lengett Sárospatakon is a tömeg feje fölött, amikor Rákosi Mátyás elvtárs híres beszédét mondta, az ellenforradalmárok meggyalázták és elégették. A rengeteg kár mellett az októberi eseményekből származott annyi hasznunk is, hogy megismertük az embereket, kiderült, ki hová tartozik. Sok álarc lehullott az ellenforradalom alatt és az azt követő időkben. Lehullott például Szomolya Ilonának, az Egerfarmosi Altalános Iskola igazgatónőjének álarca is, aki mindaddig a marxizmus-leninizmus rendíthetetlen hívének és terjesztőjének tüntette fel magát. Ez az igazgatónő szó nélkül tűrte, hogy a tantermekben a marxizmus-leninizmus nagyjainak képei helyére a klerikális reakció jelképét, a keresztet szegeljék ki. December elején elrendelte, hogy a tanulók a tanítás kezdetén és végén imádkozzanak. December 8-án, amely tanítási nap lett volna, szünetet rendelt el, ellenben kötelező gyülekezőt tartott az iskolaudvaron, majd a tanulókkal zárt sorokban a templomba vonult, ahol közös istentiszteleten vettek részt. Az igazgatónő ezek után a szülői munkaközösség klerikális érzelmű tagjaira támaszkodva hajszát indított a kommunista nevelők, Boda József és Boda Józsefné ellen, mert ők nem voltak hajlandók alávetni magukat ezen rendelkezéseknek. A karácsonyi szünet előtt Szomolya szülői értekezletet hívott össze, melyre a fent említett két nevelőt nem hívta meg. Ez az értekezlet arról nevezetes, hogy a résztvevők minden energiájukat a kommunista nevelők gyalázására és bántalmazására fordították. Nem kívánatos személyeknek nyilvánították ki őket és követelték, hogy sürgősen távozzanak el a községből. Az igazgatónő egy-egy mosollyal, biztató szóval nyugtázta az ilyen értelmű felszólalásokat. Nem csoda, hisz többször is kijelentette, hogy ő soha nem volt kommunista, a pártba csak az igazgatói állás érdekében lépett be. Erre a magyarázatára nem volt szükség, mert a tények önmaguk helyett beszélnek. Ezek után az sem csoda, hogy a konszolidáció után a pártszervezet közbenjárására őt távolították el rövid úton a községből. 410