Az 1956-os forradalom és megtorlás Heves megyei dokumentumai - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 12. (Eger, 2006)
IV. Megtorlás, a forradalom utóélete
185. Ivády László rendőrségi önvallomása 178 Eger, 1956. december 28. Ivády László sajátkezű vallomása 1956. október 26-án káposztát szállítottunk az állomásról az üzembe. A délelőtt folyamán a sofőrünkkel együtt motorkerékpáron elmentünk megnézni, hogy a Népkertben felállított szovjet katona szobra tényleg le van-e döntve. A Csákó felőli oldalon nem tudtunk bemenni, ezért körbe mentünk, és a Korona utcán 17 9 jöttünk le a Népkert bejáratából [sic!], ahol nagy tömeg volt a ledöntött szobor körül. A szobor géppisztolyának a csöve le volt törve és a koszorúk mind rá voltak dobálva. Visszamentünk az állomásra, és egész nap a káposztaszállítással voltam elfoglalva. Este a kacsaparti üzemből hazafelé mentem, és a törvényszék előtti szovjet emlékmű körül nagy tömeg állt, egy teherkocsira lánc volt kötve, és úgy akarták ledönteni azt. Megálltam és mondtam egy diáknak, hogy mi az anyátok p...ért akarjátok ezt ledönteni, hiszen ez nem bánt senkit, ez alatt halottak fekszenek. Közben a lánc elszakadt, és csak nehezen tudták ledönteni. Mikor ledőlt, egy férfi kalapáccsal kezdte verni, majd egy másik beszállt, és zászlóért mentek a törvényszékre, de nem kaptak, és a Dohánygyárból kaptak. Én közben hazaszaladtam, és a kíváncsiság visszahozott a városba. A törvényszék előtt találkoztam a sofőrünkkel, s megkértem, hogy a motort vigye be az üzembe, én meg a nagytemplom lépcsőjén a főiskola elé mentem, ahol a tömeg állt, mert bementek a diákokhoz, hogy jöjjenek ők is. Aztán elindultunk a Széchenyi úton végig, egészen a tűzoltóságig, ott megfordultunk és jöttünk vissza. Közben találkoztunk a diákokkal, akik csatlakoztak hozzánk és együtt mentünk ki a Dobó térre, ahol elénekeltük a Himnuszt, egy férfi (Kovács Kálmán, elég régen ismerem, a munkahelyét nem tudom, hogy hol van, aznap láttam utoljára) elszavalta a Talpra magyart, majd a Szózatot énekeltük el, és a Dobó úton végig a Petőfi szoborhoz mentünk, ott ugyanezt elismételtük, egy diák Petőfi: Feltámadott a tenger c. versét is elmondta (mikor még a Dobó utca elején jártunk, két részeg ember is csatlakozott hozzánk, akik meg akarták verni a Vadász út sarkán álló rendőrt, de a két ittas egyént a tömeg közepébe vittük, és |7 S A büntetőeljárások során tett vallomások (köztük az ún. önvallomások) természetesen komoly forráskritikával kezelendők, hisz mindenki próbálta enyhíteni - néha a történeti hűség rovására is - a történtek, saját cselekedetei jelentőségét, súlyát. ' 7 9 A Klapka György utca. 341
