Az 1956-os forradalom és megtorlás Heves megyei dokumentumai - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 12. (Eger, 2006)

III. Ellenállás és restauráció

III. ELLENÁLLÁS ÉS RESTAURÁCIÓ November 7-én szovjet páncélosokon Szolnokról Budapestre érkezik Kádár János és a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány több tagja, majd még aznap a kormány leteszi az esküt Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke előtt. Helyzete meglehetősen instabil, hisz nincs mögötte magyar fegyveres erő, párt, közigazgatás, de igazán még program sem. Az ország ellenáll, nem akarja tudomásul venni a forradalom leverését, elárulását, így a fegyveres harc letörése után kiszélesedik a politikai ellenállás. A skála széles: az egyszerű módszerektől (szóviccek, falragaszok, röplapok) az új, jelentős forradalmi testületek létrehozásáig, a tömegtüntetésig, a sztrájkig, a tiltakozás számtalan módjával élnek az emberek. Kádárék számára a legnagyobb kihívást a november 14-én alakult Nagybudapesti Központi Munkástanács (KMT) jelenti, amely felhívást fogalmaz meg területi munkástanácsok választására, kinyilvánítja a szocializmus melletti elkötelezettségét és nyolc pontból álló kiáltványt bocsát közre, amelyben követeli az általános amnesztiát, a Nagy Imre-kormány visszaállítását, a szovjet csapatok kivonását, az egypártrendszer megszüntetését. Kádár ugyan tárgyal a KMT küldöttségével, de nem teszi egyértelművé a kormány álláspontját, a halogatás, hitegetés taktikájához folyamodik. A KMT ettől függetlenül a sztrájk beszüntetésére szólít fel, s folytatja szervező tevékenységét: november 21-re összehívja az országos hatáskörű központi munkástanács alakuló ülését. A megjelölt helyszínt azonban, a Nemzeti Sportcsarnokot, szovjet harckocsik veszik körül, így a szervezet nem tud megalakulni. Válaszul a KMT 48 órás sztrájkot hirdet. A kormány másnap törvényerejű rendeletet tesz közzé, amelyben szabályozza a munkástanácsok működését: viszonylag széles jogkörrel ruházza fel őket, de csak az üzemi demokrácia keretein belül, a területi szervezkedést nem teszi lehetővé. Ezzel, s a nap másik fontos eseményével, a jugoszláv nagykövetségre menekült Nagy Imre csoport elrablásával és Romániába szállításával, Kádárék két fenyegető elemet likvidálnak a közéletből: az ellenparlamentet és az ellenkormányt. A KMT és a munkástanácsok (kapcsolatban állva az értelmiségi csoportokkal) tovább szervezik az ellenállást, és próbálnak tárgyalásokat folytatni a kormánnyal. November 23-án, a forradalom első hófordulóján a fővárosban és számos vidéki városban néma tüntetést tartanak (egy meghatározott időszakban elnéptelenednek az utcák). November 27-én a KMT felhívást tesz közzé, amelyben újólag deklarálja elveit és aggodalmát fejezi ki Nagy Imréék sorsát illetően. 231