Pesty Frigyes: Heves vármegye helynévtára - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 11. (Eger, 2005)

részt. Egy hónapot töltött Angliában, majd két hónap alatt beutazta Németorszá­got, Franciaországot, Belgiumot és Hollandiát. Londonból visszatérve egyik szorgalmazója lett annak, hogy a Délvidéken termesztett gabonát lisztként feldolgozva exportálják külföldre. Ezzel a felveté­sével ő is nagyban hozzájárult a XIX. században a hazai malomipar világhírűvé válásához. 1 Pestyt a Delejtű című lap szerkesztése miatt, mely az első magyar nyelvű lap volt azon a vidéken, igen sokat háborgatták a hatóságok. Mint szerkesztőt végtelen sokszor megintették, a lapot több ízben lefoglalták a megjelent cikkek miatt, a lakásán gyakorta házkutatásokat tartottak, s iratait többször elkobozták. 2 Időközben 1860-ban harmadszor is fogságba vetették. Feltehetően a lap­szerkesztői tevékenysége miatt tartóztatták le ezúttal is. 1860. szeptember 26-án Saint-Quentin császári tábornok és kormányzó Pestyt elfogatta, s azon nyomban, mindenfajta kihallgatás nélkült, rendőri kísérettel öt temesvári társával együtt Csehországba, Josefstadt hírhedt várbörtönébe hurcolták. Csak hetek múlva, az Októberi Diploma (1860. október 20.) kibocsátása után engedték szabadon. 1860. december 27-én I. Ferenc József császár elrendelte a Temesi Bánság és a Szerb Vajdaság visszacsatolását Magyarországhoz. Ezután Pesty tevékeny részt vállalt Temes vármegye újjászervezésében. Érdemeiért utóbb tiszteletbeli főjegyzőnek nevezték ki. 1861-ben Temesvár polgárainak a többsége polgár­mesternek jelölte, Pesty Frigyes ezt azonban nem vállalta el. Ehelyett majd az 1861. év végétől Aradon országgyűlési képviselőnek választották meg. Sokirányú elfoglaltsága mellett, temesvári szolgálati évei alatt, még a vá­rosi zeneegylet titkárságát is elvállalta, mert a komolyzene értő rajongója volt. 1864 augusztus derekán, a Pesten alakult Első Magyar Iparbank vezértit­kárának választotta meg, s ekkor véglegesen a fővárosba költözött. Pestre tele­pülésével tevékenységének fő területévé a történettudomány müvelése vált. Tu­dományos munkássának elismeréseként a Magyar Tudományos Akadémia 1859. december 16-án levelező tagjává, majd 1877. május 24-én rendes tagjává vá­lasztották meg. Az 1867-es kiegyezés után nagy szerepe volt a Magyar Törté­nelmi Társulat létrehozatalában. Kutatóként a Belügyminisztérium 1870-ben Erdély, s 1872-ben a törté­nelmi Magyarország valamennyi nyilvános levéltárának az átvizsgálására adott ki részére engedélyt. A hazai levéltárakon kívül sokat kutatott 1871-től Bécsben, a császári titkos levéltárban, a császári udvari kamarai, a császári belügyminisz­tériumi és az udvari kancellárai archívumokban. 1884-ben a vatikáni levéltárban gyűjtött anyagot. Ezen kívül Münchenben a Bajor Királyi Országos Levéltárban is dolgozott. E levéltári kutatásai eredményeként egy igen becses, közel 10 ezer darab oklevélből álló másolati gyűjteményt alakított ki. A fáradhatalan munkabí­1 SZINNYEI J. 1905. X. 814-816. 2 Révai Nagy Lexikona 1922. XV. 375. 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom