Az 1848–49-es I. magyar hadtest iratai II. A januári újjászervezés és az első sikerek - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 10. (Eger, 2004)

Okmányok

lelketlensége, tudatlansága. Uram! hisz e három baj nem egy tábort, de egy országot elveszthet, és el is fogja veszteni. Elmondom nézeteimet. A táboron függ lelkem, szemem, ez a haza mentsége, a politika azt meg nem mentheti. De elmondom kívánataimat is. Ön, ezredes úr, szíveskedjék előkívánni a táborkartól azon 60-80 kérdést, melyekre én december 18-án vagy 19-én feleletet kívántam a fővezérségtől, de nem kaptam mind ez ideig. Enélkül lehetetlen a sereg szükségeiről gondoskodni, eleve gondoskodni, az ellátás így határtalanul drága, tékozló, és mégis csúfosan hiányos. Következése, hogy zsaroltatik a nép, s ha ezt is elveszítjük, akkor mindent elveszítettünk. Csermelyi őrnagy úr mindent elkövetett, övé volt azonban csak a sürgetés, a hatalom nem. Ezekre tehát és sietve választ kérek, a rend lelke mindennek, egy hadseregnek különösen. Lesznek más kívánataim is, az élelmezés gyakorlati kezelésére nézve a katonaság részéről, ezeket tábori biztos Farkassányi Sámuel úr adandja elő. Ön, ezredes úr, győzni fog, ha magának és a hazának e sereget megteremti. De azt még teremteni kell. E szó: fegyelem, mindent kifejez. Ön, mint képzett katona, tudni fogja, mit teend. Én, eddigi itteni tapasztalásom szerint a következőket látom szükségesnek. 1. A zászlóaljak fegyelmetlenek, gyakorlatlanok, tisztátalanok. Ennek okai a főtisztek. Ha ezek tovább is hanyagok lesznek, a legénység marad a régi. Tehát kérlelhetetle

n, vasszigorral kell bánni a tisztekkel, büntetni minden mulasztást, és hangz

ó példát mutatni és adni. Ez lesz a sereg sava és borsa. Ezek naponkint gyakorolják a legénységet, kétszer is, fegyverrel és anélkül. Hogy ez lehessen, a tisztek a legénység közé szállásoltassanak, közepébe. Köztük éljen, lakjék, ápolja, biztassa, pártfogolja őket. így minden tiszt magának egy kis sereget alkothat. Gyakorolja a sereget a parancsnok, aztán kapitány, aztán a hadnagy. Naponkint, bármi rövid ideig, legyen jelen a fő-, vagy dandárvezér. így, szorítva, 8-10 nap alatt lesz seregünk. Ha lesz seregünk, azza

l győzni könnyű. Sereget teremteni, az a nehéz munka. 2. De vannak főtisztek, kik magok sem értik az első elemeket sem. Ezeknek is kell iskola. Hat nap alatt megtanulhatja a legfőbbet, és meg is taníthatja rá legényeit. Ha így egész nap tanul és tanít a főtiszt, az ember örömest nézi, ha pihennek, most az ő lakomáik az országra keserű látvány. 3. De, hogy a főtiszteket, a sereget így képezni, szoktatni lehessen, közel kellene tartani őket, hogy a fővezér keze, szeme, lelke mindenütt ott legyen, legyen mindenütt jelenvaló. Vagy legalább csoportozni így kellene őket. hogy 2-3 csoportban feltaláltassanak a dandárok. Például mennyi rossz dobos! És néhány jó. De azért nem látok intézkedést, hogy iskola alkottatott volna. Néhány nap alatt megtanulhatnák a legszükségesebbeket. 4. És ha nincs a katonai testületi szellem, a becsület, a bátorság szelleme meg a tisztikarban, egyesülés, összebeszélés, szóvevés által nem lehetne azt előidézni? Azt hiszem, igen. Aki nem illik bele, azt vesse ki a tisztikar magából, mint tisztátalant. Erre is összejövetel kell, közelség, érintkezés, központ, milyen Miskolc. Ha látja a legénység, hogy ápolja, szereti, hogy gondoskodik róla, szükségeiről, biztosságáról a tiszt, - ez engedelmessé, fogékonnyá, hálássá teszi a legénységet, sőt felemeli. Minden hadnagy kiképezheti a maga csapatját, minden kapitány, minden őrnagy, annyi kéz, annyi erő nem maradhat süker nélkül. Ezen kívül a legügyetlenebbet faragdalja az őrmester, a tizedes. 5. Efféle részletekre kell kimenni ily seregnél a fővezérnek, és éreztetni hatalmát azzal, aki nem cselekszik kellőleg. A kímélet egyesek iránt elveszti a hazát. Ellenben e bánásmóddal sereget teremt a vezér, s teremteni nehezebb és elsőbb, győzni könnyebb és az utóbbi feladás. Mindezt parancs nemigen eszközli mag

a, hanem személyes érintkezés is a zászlóalji törzs- és főtisztekkel. Rendre, fegyelemre, tevékenységre ezeket lelkesíten

i és szoktatni kell, ha ez megvan, a megindított kerék görögni fog magában, ha a hatalmas kéz lökését érezi. - 82-