Az 1848–49-es I. magyar hadtest iratai II. A januári újjászervezés és az első sikerek - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 10. (Eger, 2004)

Az északi mozgó hadtest januári újjászületése és az első sikerek

ütközetben elszenvedett veszteség egyik félnél sem volt jelentős. Osztrák részről 3 halottat és 11 sebesültet, magyar oldalon pedig 4-14 halottat és 11-18 sebesültet említenek a források.

8

0 Még az ütközet megkezdése előtt Klapka - minthogy a Dembiriski vezette erősítés késett - a Bulharyn-dandár lovasságát Tiszalök felé küldte, azt feltételezvén, hogy Schlik Tokaj felé csak tüntetni szándékozik, és az átkelést ott akarja megkísérelni. E feltételezés hamisnak bizonyult. Viszont Kenézlőnél január 31-én megjelent egy ellenséges gyalogos csapat, amely az átkelés megkísérlése nélkül visszavonult.

8

1 Az ütközet után Schlik nem próbálkozott újból átkelni a Tiszán, hanem fokozatosan visszavonult. Ez nem a Tokajnál elszenvedett kudarc következménye, hanem azon híreké, amelyek szerint Görgei betört a Szepességbe, s megindult Kassa felé. Schulzig altábornagyot ezért Schlik 2 zászlóaljjal, 4 lovasszázaddal és 2 löveggel Kassára indította, ahová újabb kedvezőtlen hírek vétele után maga is megindult február 4-5-én a hadtest főerőivel.

8

2 Klapka terve az volt, hogy a már napokkal korábban várt erősítés megérkezése után támadólag nyomul előre Schlik ellen. Ez azonban nem valósulhatott meg tervei szerint. A Kazinczyhadosztállyal meglehetősen lassan felvonuló Dembinskit az OHB január 29-én a Szolnok és Tokaj között elhelyezkedő haderő főparancsnokává nevezte ki. vagyis Klapka is az ő alárendeltségébe került. Erről Kossuth tájékoztatta Klapkát. Dembiriski a Kazinczy-hadosztállyal január 29-én még csak Törökszentmiklóson volt, 30-án Egyeket érte el. Innen Polgárra utazott, s még ezen a napon kézhez vette Klapka levelét, melyben értesült arról, hogy Schlik a Schulzig-hadosztállyal egyesült és Tokaj felé igyekszik; Klapka ezért kérte, hogy a Kazinczy-hadosztállyal haladéktalanul siessen táborába. Dembiriski ennek ellenére Polgáron maradt és csak a tokaji ütközetet követően volt hajlandó elindulni észak felé. Csapatai február 1-én érték cl Tiszadadát, 3-án pedig Tiszalököt. A Kazinczy-hadosztály ekkor a TiszalökBüdszentmihály vonalon állomásozott, kisebb csapatokkal megszállva Csobajt és Tiszatardost. Február 2-án Tiszadadán, majd február 4-én Rakamazon Klapka és Dembiriski személyesen is találkoztak. A lengyel tábornoknak a követendő hadműveletekre vonatkozóan eltérő elképzelései voltak, ő Miskolcot akarta visszafoglalni, s a Tiszafüred felé történő összeköttetés biztosítását tekintette elsődlegesnek.

1" A két katona között kialakuló ellentét, s az ebből következő felemás intézkedések sorozata azonban a hadtest történetének már egy újabb szakaszához kapcsolódik. Miután Klapka hadteste és a Kazinczy-hadosztály között létrejött a közvetlen kapcsolat, megszűnt a korábban északi mozgóként, majd felső-tiszaiként emlegetett hadtest önállósága és részévé vált a Tisza mentén összpontosuló magyar főhadseregnek. 8

0 Lásd az 534., 553. és 555. sz. iratokat; Breit I. 246-247. o.; Szuper 1868. június 1. 172-173. o.; Klapka 1851. 205206. o.; Karsa 106-107. o.; Rüstow 1. 187. o.; Kocziczka 153-160. o.; Nobili 22-224. o.; Borús 1975. 87-88. o.; Dér 2002. 731-733.0. 8

1 Szuper 1868. június 1. 173. o.; továbbá az 526. sz. irat. 8

3 HL 1848/49 11/536.; Kocziczka 160-162. o. 8

3 Lásd az 554. és az 565. sz. iratokat; Klapka 1986. 94 o.; Hermann 1992. 147. o. - 19-