Az 1848–49-es I. magyar hadtest iratai II. A januári újjászervezés és az első sikerek - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 10. (Eger, 2004)
Az északi mozgó hadtest januári újjászületése és az első sikerek
Klapka január 23-ára a Bodrog mentén előrenyomult császári hadoszlop ellen kívánt támadólag fellépni. A magyarokat azonban megelőzte Herzmanovski támadása. A különítménynek Schlik arra adott parancsot, hogy vonuljon Mádra, de Herzmanovskihoz ez nem jutott el, így ő megismételte előző napi előrenyomulását. Megszállta Kisfaludot, majd 8 óra körül támadást indított Bodrogkeresztúr ellen. Kezdeti sikerei után a különítményt a több irányból támadó magyar csapatok visszavetették. Szemből a Sulcz-, Tarcal felől pedig a Dessewffy-dandár intézett ellene támadást, aminek következtében kénytelen volt visszavonulni Kisfaludon át Szögi felé. Szegilong felől azonban újabb támadás érte a Szél János százados parancsnoksága alatti erdőbényei különítmény részéről, amely visszavetette Kisfaludra, amelyhez már közeledtek a Dessewffy-, a Sulcz- és a Gedeon-dandárok. A Dom Miguel zászlóalj és a 17. honvédzászlóalj két százada csatárláncban bevonult Kisfaludra. A csatárláncot a 43. honvédzászlóalj követte. Kisfaludon ugyanazon esemény - csak más szereplőkkel - játszódott le, mint előző napon a Kápolna-hegyen. A régi - császári sorgyalogezredi - egyenruhájukat viselő Dom Miguelek és az osztrák gyalogság között abbamaradt a harc, mivel császári részről megindult a volt bajtársak átállításának a kísérlete, de ez a törekvés sikertelen maradt. A kialakult patthelyzetnek a faluba benyomuló 43. honvédzászlóalj vetett véget. A zászlóalj parancsnoka, Kálnoky Antal százados, látván a magyar túlerőt, fegyverletételre szólította fel az ellenséget, majd odalépett Franz Oreskovich százados elé, akit a sűrű ködben a rangidős császári tisztnek vélt, és kardját követelte. Ezzel a harc újból kirobbant. Kálnoky fejét puskatussal zúzták be, majd a közelben álló honvédekre sűrű puskatűz zúdult. A 43. honvédzászlóalj katonái, akik parancsnokukkal lélekjelenlétüket is elveszítették, rendetlen futással hagyták el a falut, többségük „egyenesen haza Szabolcsba" szaladt. A váratlan fordulat következtében Sulcz Bodrogkeresztúrra rendelte vissza csapatait, majd a 20. honvédzászlóalj 2 százada és a Dom Miguelek a beérkező erősítésekkel együtt ismét ellentámadásba mentek át, Kisfaludról végérvényesen kiűzve az ellenséget. A három irányból bekerítéssel fenyegetett Herzmanovski pedig annak is örülhetett, hogy csapataival sikerült a Mádon álló erőkhöz visszavonulnia, ahová délután 14 óra tájban érkezett meg. 6 8 A Tárcáinál és Bodrogkeresztúrnál lezajlott harcokban a magyar csapatok közel 70 embert veszítettek halottakban és foglyokban, emellett közel 70 fő megsebesült. A császáriak ennél komolyabb veszteséget szenvedtek: kb. 60 a halottak, 62 az eltűntek és 91 a sebesültek száma. 6'' Klapka még szervezés alatt álló csapatairól Schlik ezután kénytelen volt elismerni, hogy a szemben álló fél nem ugyanaz, mint amivel még január elején megütközött; ez már egy jobban felkészült, ütőképesebb sereg. 7 0 A Tisza-vonal megtartása, a január 31 -i tokaji ütközet Schlik, hogy minél előbb egyesülhessen a Schulzig-hadosztállyal, Mádról is kivonult. Január 24én csapatai Abaújszántón, Abaújkéren, Boldogkőváralján, Vizsolyon, Cécén, Forrón és Szikszón helyezkedtek el. A Schulzig-hadosztály január 20-21-én Hatvanban állomásozott, január 22-én Gyöngyöst, január 23-án Kápolnát, január 24-én Mezőkövesdet érte el, s élcsapatai január 25-én vonultak be Miskolcra. Innen a következő napokban csekély helyőrség hátrahagyásával Szikszón és Forrón át csatlakoztak Schlik haderejéhez, amely így 12 zászlóaljra, 14 lovasszázadra és 53 ágyúra növekedett. Ebből a Kassát, Eperjest és Lőcsét megszállva tartó csapatokat leszámítva a bevethető haderő 10 zászlóalj, 13 lovasszázad és 44 ágyú volt. 1 6 8 Lásd a 330., 331., 334., 335., 336., 338., 339., 344., 348., 353., 358., 376., 378., 385., 390., 400., 403. és 520. sz. iratokat; Breit 1. 241-243. o.; Szuper 1868. május 4. 140-141. o.; Klapka 1851. 197. o.; Klapka 1986. 87. o.; Egervári 20-32. o.; Horváth II. 271-272. o.; Karsa 91-97. o.; Riistow I. 183-184. o.; Kocziczka 122-134. o.; Nobili 210-213. o.; Borús 1975. 80-82. o.; Kovács 151-156. o.; Kedves 152-154. o.; Hajagos 1992. 70. o.; Hajagos 1998. 34. o.; Nagy 172193. o.; Dér 2002.726-729 o. 6 9 Lásd a 331., 353., 376. és 390. sz. iratokat; Szuper 1868. május 4. 141. o.; Klapka 1951. 197. o.; Breit I. 243. o.; Rüstow I. 185. o.; Nobili 213-214. o.; Borús 1975. 83. o.; Dér 2002. 769. o. 7 0 Borús 1975. 82-83.0. 7 1 Breit I. 243. o.; Kocziczka 142-143. o. - 16 -
