Az 1848–49-es I. magyar hadtest iratai. Megalakulástól az 1849. január 4-i kassai vereségig - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 9. (Eger, 2002)

Az északi mozgó hadtest létrejötte és tevékenysége az 1849. január 4-i kassai vereségig

Pulszky a rendelkezésre álló erőkkel csak addig maradt Szentpéternél, míg az Eperjest megszálló cs. kir. erők felderítői meg nem jelentek előőrsei előtt. Ekkor, december 9-én tovább folytatta visszavonulását, s Lemesán és Budamér között állapodott meg. Előretolt őrszemeit az abaúji lovas nemzetőrök alkották, amelyek mögött a 20. honvédzászlóalj fegyveres századai helyezkedtek el. Miután a hajnali órákban feltűntek az ellenség élcsapatai, Pulszky Budamér déli kijáratához vonta vissza őket. Noha a remélt honvéd és nemzetőr alakulatok mindegyike (19., 42. honvédzászlóalj, II. Borsod megyei nemzetőrzászlóalj) még nem érkezett meg, Pulszky az ellenség további előrenyomulása esetén, az ütközet elfogadása mellett döntött. Egyrészt azért, mert a Budamér Kassa közötti terepszakaszt tartotta a legalkalmasabbnak egy védelmi jellegű ütközetre, másrészt azért, mert a további harc nélküli visszavonulás morálisan is rombolólag hatott volna ÉszakkeletMagyarország népességére. A reggeli órákban a magyar csapatok Kassától közvetlenül északra a Tihány-Vajkóc vonalon foglaltak állást. A balszárny - gr. Haller Ferenc nemzetőr őrnagy parancsnoksága alatt - a Budamér és Tihány közti erdőt szállta meg. Az erdő szélén, a gyalogút mellett állt fel a lengyel egység. A centrum — Gedeon Miklós nemzetőr őrnagy vezénylete alatt - a budaméri gyalogút mentén helyezkedett el. A jobbszárny - Bányafy Ferdinánd honvéd őrnagy parancsnoksága alatt - a kassai országúton és annak két oldalán foglalt állást. Szélső balszárnyat - Bárczay András nemzetőr őrnagy parancsnoksága alatt — Tihánynál zömmel abaúji és kassai nemzetőrök képezték, míg a jobbszárnyat gr. Török Miklós nemzetőr őrnagy lovas nemzetőreinek kellett volna biztosítaniuk.'

1 Délelőtt még 11 óra előtt az időközben a császáriak által megszállt Budamérból gyalogos hadoszlopok bontakoztak ki. A Podhayski-dandár az úton, illetve attól jobbra, a Deym-dandár az út és a Tarca folyó között két-két harcvonalban fejlődött fel. A tüzérség, illetve mögötte a lovasság a balszárnyon foglalt állást. A császári gyalogság elsőnek az úton állást foglalt 20. honvédzászlóalj egyik századát közelítette meg, amely két háromfontos ágyúval visszaszorította azokat. Erre hat- és tizenkétfontos ütegét előrevonva a császári tüzérség lőni kezdte a magyar harcvonalat, visszavonulásra késztetve a magyar háromfontosokat. Az ágyúk fedezékbe vonulása után a magyar jobbszárny átkarolására megindult a császári lovasság támadása. Miután a jobbszárny biztosítására rendelt abaúji lovassággal Török őrnagy túl korán feladta állását, a császáriak első próbálkozása sikerre vezetett. A bajt tetézte, hogy Török őrnagy nem Rozgonynak, hanem a Budaméri-hegyen keresztül hátrált Kassa felé. A magyar jobbszárny szétesett, s az erősödő ágyútűz következtében az országúttól nyugatra elterülő erdőben elhelyezkedő alakulatok is megfutottak. Török őrnagy ismét csak tetézte a bajt azzal, hogy a Kassa előtti Hernád-hídnál csapatát feloszlatta, így azok a visszavonulás fedezése helyett rémületet keltettek a többi alakulatban is. Pulszky a csatatéren maradt egységekkel megpróbált rendezetten visszavonulni. Erre reményt nyújtott az, hogy időközben Szepesből megérkezett a 19. honvédzászlóalj jelentős számú megyei nemzetőrrel, Zemplénből pedig a 42. honvédzászlóalj. A 19. honvédzászlóalj és a szepesi nemzetőrök 3 ágyúval a Hernád jobb partján foglaltak állást, s ezzel megállásra késztették a Kassa felé vezető úton előrenyomuló császáriakat. A 20. és a 42. honvédzászlóalj, illetve a lengyel század ezáltal időt nyertek Kassa kiürítéséhez, a tüzérségi és egyéb felszerelési szerek Miskolcra való elindítására. A megsemmisítő vereség elkerüléséhez az is hozzájárult, hogy Schlik sem tudta teljesen végrehajtani haditervét. A Tapolcsányban állást foglaló Fiedler-dandárnak az volt feladatul kitűzve, hogy Tihány, majd a kassai Hernád-híd elfoglalásával oldalába kerüljön a magyar csapatoknak, meggátolva a Kassán át történő visszavonulást. A felázott utak és a beérkező 19. honvédzászlóalj Tihánnyal szembeni állásfoglalása a Hernád mentén azonban jelentősen késleltette a támadást, csak délután 2 órára tudták elérni a Hernád-hidat.

1

7 Néhány óra múlva Schlik tüzérsége és 1 század könnyűlovas (svalizsér) a szepesieket és a 19. honvédzászlóaljat is meghátrálásra kényszerítette, akik visszavonultak Margitfalva felé. Különösen veszélyes volt a már említett könnyűlovasok tevékenysége, akik az üldözésre Concoreggio őrnagy 1

6 Lásd a 46. sz. dokumentum és a hozzá kapcsolódó jegyzetek, Dér 2001. 109., 126-127. 1

7 Az ütközetről lásd 183. és 51. sz. dokumentumok (Pulszky december 22-i, Irányi december 12-i jelentése). Közlöny 1848. december 26., Szuper I., Lapinski, Karsa 35-41., Horváth II. 182-183., Breit I. 194-196., Borús 155-156., Dér 2001. 109-110., Kocziczka 26-38. -22-