Az 1848–49-es I. magyar hadtest iratai. Megalakulástól az 1849. január 4-i kassai vereségig - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 9. (Eger, 2002)

Okmányok

úr is a nevezett hivatalt ujjólag oda utasítsa, hogy ez iránt a legnagyobb felelet terhe alatt gondoskodjék, egyszersmind meghagyván azt is, hogy a gabona megőrlése és a lisztnek ide való szállításáról intézkedjék. Szükségesnek látom egyszersmind kormánybiztos urat figyelmeztetni, hogy ezen vidék hús és marha dolgában igen rosszul van ellátva, jó volna tehát Kassán vagy Eperjesen valamely mészárossal a hadsereg hússali ellátása iránt szerződni. BAZ ML IV. B-602 Farkassányi-iratok, eredeti tisztázat. 11. Eperjes, 1848. december 1. IRÁNYI DÁNIEL SÁROS MEGYEI KORMÁNYBIZTOS JELENTÉSE AZ OHB-NAK E percben talán már hazánk földére lépett az ellenség. Ugyanis több rendbeli többé kevésbé összevágó jelentésekből, s kémek előadásából bizonyos, hogy tegnapelőtt, azaz november 29-én nagy számú gyalog és lovas katonaság érkezett Duklára, és hogy egy nagy részének már tegnap északára Grabra kellett érkeznie, mely helység már egészen a határszélen fekszik Galíciában, ahonnan egy nap alatt lehet bejönni Bártfáig. Mondják azt is, hogy a másik colonne* a komarniki vonalon fogna bejönni. Számát az ellenségnek még nem tudhatjuk bizonyossággal, a Duklára érkezettet azonban 3-4000 ezerre teszik, 12 álgyúval, de ez nem bizonyos adat. Lovasság is mondatik jönni és pedig 1500 ember. Pulszky Sándor hadmegyei főparancsnok a határszélre ment a védelemről gondoskodandó, de én kételkedem, hogy az ottani határőrző csekély nemzetőrséggel sükeresen működhessék, mely esetben legfeljebb a feltartóztatás iránt fog intézkedni. A szomszéd megyéket még az első; némi valószínűséggel bírt hírek hallatára felhívtam, hogy készüljenek, s a legelső felszólításra induljanak. A hír több több hitelességet érdemelvén, ámbár még semmi különös összevonásokat nem volt tapasztalni, még november 25-én sürgöny által felhívtam Ung, Zemplin, Abaúj, Borsod, Torna, Gömör, Szepes és Sáros megyéket, hogy rögtön indítsák a főparancsnok által kijelölt gyülpontokra minden fegyveres erejöket, azonban a honvédek nagyobb részének nem egészen felruházott s fegyvertelen volta, másrészt a nemzetőrségnek nehezen eszközölhető kimozdítása miatt mai napon még csupán a sárosi pár százra menő nemzetőrség állhatna ellen az ellenségnek. Ung azt felelte, hogy mit se küldhet, ugyanazt Borsod megye is, nem lévén fegyvere. Ungnak határszéli helyzete miatt tehát csak a határ őrzését tevők kötelességévé, de Borsodot ismételve felszólítottam segélyküldésre. Zemplin nem tudósított még mennyit állíthat ki, úgy Abaúj se határozottan, Gömör azonban 800 fegyveres nemzetőrt s két ágyút, Torna 120 fegyverest, Szepes pedig 1200-at ígért, de kivéve Szepesből 400 embert, a többi még kiindítva sincs. Több ízben csaknem naponta sürgettem, ma ismét részint sürgönyöket, részint futárokat küldék a fegyveresek éjjel-nappal leendő azonnali ideszállíttatása végett. Sárosban pedig a népfelkelést elrendeltem, azonban mennyi sikere lesz, miután a velünk egybe nem forrt orosz* és tót nép irányában kényszerítőleg föllépni nem tanácsos, Isten tudja. A kincstári pénz és élelemtárak biztosítása iránt intézkedtem, s miután Simunich beütendése alkalmával* a Honvédelmi Bizottmány díjt tűzött a vezér és a többi katonaságra, én is hasonló díjakat tűztem. A vezér bizonyosan Legeditsch lesz, ezt mutatja legalább az ide ./. alatt mellékelt ezredi parancs, mely a Bártfán létező Hartmann ezredbeli* katonanöveldéhez érkezett, s miután már régebben tett intézkedéseim folytán, azon intézet minden levelezése a városi polgármester kezén keresztül megy, általa lefoglaltatott, és melyből a beütés szándoka is világos. Továbbá ostromállapotba, illetőleg haditörvény alá állítottam a megyét, s a fennálló kormányrendelet értelmében a törvénykezést felfüggesztettem. A kassai 6 darab háromfontos álgyú* alig gyakorlott tüzérekkel, s 30 abaúji lovas nemzetőrökkel Bártfa felé indult. -40-