Bél Mátyás: Heves megye ismertetése 1730–1735 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Eger, 2001)

ÁLTALÁNOS RÉSZ - II. szakasz Közigazgatás - Heves vármegye lakosairól és állami hivatalairól

amint körös-körül látjuk, hogy egy és ugyanaz a nemzetiség, akár magyar, akár szlovák, különféle helyeken szétszóródik, megismerve itt a magyar, amott a szlovák rokonait, úgyhogy ezek elfelejtik a magyart, azok elhagyják a szlovákot, és bár lehetséges, hogy vannak tiszta magyarok, azonban nem erősíthetem meg, hogy ezen a vidéken élnek. Egyébként az itt magyarrá váltak nyelve tiszta [szép], hajlékony és hősies [ha középszerű, a hegyek közt elrejtve megromlott, közönségessé vált, (ám ezt) megértheted]. Jellemük is a régi magyarok természetéhez közelít [akár megszokás, akár származás révén szerezték]. Ugyanis bátor és harcias lelkűnek mutatkoznak, ez olykor csak a jó természettől van, olykor a régi magyarok utánzása miatt. Kevéssel megelégszenek, nem áhítoznak gazdagságra, elegendőnek tekintik, ha megvan, amivel jóllaknak, ami felöltözteti vagy ami fedi testüket szükséglet szerint, nem fényűzéssel, a többit átengedik a fényűzőknek egyrészt, másrészt a fösvényeknek. [Kevéssel és csak a szükségessel megelégszenek a munkában is.] Nem félnek hosszú útra indulni, és nagy munkát vállalni csak kenyérből és hagymából álló élelemmel, ha (pedig) ezekhez sajt vagy vékony szalonna kerül, azt hiszik, hogy nem tudom, kinél pompásabban lakmároztak [...milyen asztaloknál gazdagabban és pompásabban reggeliztek és ebédeltek], [A földművelő nép ruházata egyszerű.] Mindennapos öltözékük durva szövet és birkabőr; hasonló ünnepnapokon is, hacsak nem öltenek valami finomabbat [tisztességesebbet] kék vagy fehér posztóból. [De] ezt a parasztokról mondjuk; akik nemesek, öltözetükben is különböznek a parasztoktól, ámbár ők is a paraszti egyszerűséget követik, míg a mezőn vannak, távol a polgároktól [...míg a mezőn és a majorok körül forognak, elhagyva a polgári és nemesi viseletet, nem vetik meg a paraszti egyszerűséget]. Egyébként a nőknek, nemeseknek és parasztoknak a külleme és öltözéke kissé csinosabb, főleg ünnepnapokon. Hol fekete, hol piros [és sárga bőrből való] csizmába bujtatják a lábukat, a fejüket pedig kendővel kötik be, a parasztok fehérrel, a nemesek feketével, noha máris kezdik utánozni a németek szokását a főkötővel is, a cipővel is. A ködmönt nem [ritkán] öltik fel, hanem ujjait lelógatják [hátukra vetve az egész ruhát]. Ezt nyáron és télen is használják, bár nem mindig [bármekkora a hőmérséklet különbsége]. Egyébként ugyanis felső mellrevalónak nyáron soha egyebet, legfeljebb ritkán posztó ujjatlan felsőruhát (hordanak), de a vászon alsóruhát el nem hagyják, és nem pirulnak senki előtt lábszárukról felemelni, mikor bemennek a vízbe. Ugyanis náluk bevett szokás, hogy a falvakat érintő folyócskákon fedetlen combokkal mennek át, vagy addig állnak a vízben, míg a vászonneműt mossák. Ez leányoknál nem kevésbé szokás, mint férjes asszonyoknál. [A tizenkét éves hajadonok már férjhez mennek, a tizenhat éveseket vénlánynak tartják, az özvegyek, hacsak nem kivételesen csinosak vagy gazdagok, ritkán örvendenek második menyegzőnek.] 85