Bél Mátyás: Heves megye ismertetése 1730–1735 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Eger, 2001)

ÁLTALÁNOS RÉSZ - I. szakasz Természetrajz - A vármegye fekvéséről, természeti adottságairól

feltöltődött szakaszok miatt, a csatornának Dunától elkülönülten meglévő része maradt fenn; de bármit hord is össze a nép; pusztán mesékből és szájhagyományból ered, és semmi biztosat erről meg nem erősíthetek, mivel a történetírók hallgatnak róla. Szerte Magyarországon feltűnnek hasonló sáncok és árkok. Vannak, akik biztosan állítják, hogy ehhez a Csersz árkához hasonló árok előbukkan a tiszántúli országrészből, és itt is, ott is árkok és sáncok láthatók, helyenként feltöltődött szakaszokkal. Nem tartjuk érdemesnek a témánál vesztegelni, de annyit elmondunk róla, amit saját szemünkkel láttunk: bizony a sánc nagyon hasonlít ahhoz, amit régi szokás szerint a támadások visszaverésére építettek a hegyvidéki népek. Evagrius

29 is elmondja (XIV. fejezet), hogy Curs-t, a szkíták egyik vezérét ezekről a területekről rendelte Tiberius Cosroen ellen támadni, úgyhogy lehetséges, hogy ő, akit később Csersznek mondtak, a területét határolta ezzel az árokkal. [Ugyanis Csüz vagy Curs vezért, az építmény kitalálóját itt ölték meg falusi munkásai, hogy véget vessenek a sáncnak és az erőfeszítésnek, és ugyanitt temették el, mesélik a környékbeliek. A halom, amit az ő sírjának neveznek, megmaradt a meséből, a sánc végén emelkedik, és (ma is) ott látható. De mégis, ami egyenlő (a sánccal), a föld kitermelése sehol nem hiányzik, hanem kiemelkedve, majd alacsonyan és a földdel egy szintben gyengén mutatja a nyomait, és újra felmagaslik, az árok hasonlóképpen itt kivájt, ott feltöltődött földdel, ahogyan a régmúlt kor oly hosszú idő alatt és akkora változások közt meg tudta őrizni. Egyébként, hogy mi történt, és helytálló-e a mese, amit a nép regél Cersről vagy Cursról, aki egykor össze akarta kötni a Tiszát a Dunával, a Borsodról szóló részben megcáfoltuk. Ott ugyanis elmondtuk, hogy volt egy Curs nevű szkíta vezér, akit Tiberius Cosroe ellen magához hívatott Pannóniából Evagrius tanúsítása szerint; és lehetséges, hogy akkor, amikor ő állt e területek élén, sáncot akart emelni és megakadályozni a hegyvidéki népeket a támadásban, (de) megelőzte a halál, ezért a munka hírét saját nevével együtt az utókorra hagyta, nem tudni, milyen nyelven vagy milyen szerző által, de hogy az erőkifejtéssel a Tisza vizét a Dunáéval igyekezett összevegyíteni, az sem a munkából, sem a helyekből, amerre vezet, nem derül ki. Emellett ugyanis inkább katonai mesterségre (vall), hogy egyik helyről kihordták, más helyekről már az előző mellé rakták (a kiásott földet), ami világosan mutatja, hogy a hegyvidéki részek fékentartására való sánc volt. Különben ez az építmény nyilvánvalóan nagyobb volt, ez akár a két öl magasságba emelt sánc, akár az ugyanolyan széles árok maradványaiból kikövetkeztethető, de itt-ott ezeknél magasabb részeket is lehet találni, amiket nem víz elvezetésére, hanem katonai (jellegű) kerítésnek gondolnak, amiatt, hogy a Dunától, Pest alatt négy mérföldre és Dömsöd folyóparti falu alatt csatorna indul ki, és egészen a Tiszáig elmegy, bár közben-közben lerontotta és elkoptatta az idő. Jobban szeretném, ha a folyók összekötésére készült volna, hacsak az árok - ami megy tovább és a kunsági mezőkön keresztül hajlik a Tisza felé és egykor talán folyamatos volt - nem hasonlít inkább hadisáncra. És nem úgy van, 2

9 Euagrios (Evagrius) neves egyháztörténész, aki 536 körül született. Fő müve: Ecclesiasticae hist. I. VI., mely Eusebius művének utolsó, 431-594-ig terjedő folytatása. 55