Bél Mátyás: Heves megye ismertetése 1730–1735 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Eger, 2001)

ÁLTALÁNOS RÉSZ - I. szakasz Természetrajz - A vármegye fekvéséről, természeti adottságairól

miatt, s ez öntözi itt a szántóföldet. Tovább ismét kanyart formálva annyit halad Szolnokig, amennyivel eltávolodott Szentivántól Szajol [észak] felé. Ott pedig átfolyik a szolnokiak nagy forgalmú hídja alatt, amit lentebb be fogunk mutatni, és miután a hídnál beleömlött a Zagyva folyó, [nagy ívvel] Tószeg faluhoz hömpölyög, s mocsárrá kiöntve nevet és hírnevet ad neki [annak a zugnak, amit elfoglal]. Sokat kanyarog, amíg Várkony falutól a pusztáig [Varsányig] és onnan ismét visszafordulva Vezseny felé, amonnan pedig újra megfordulva Cibakháza falu felé tekereg, ahol is átkelőhely van. Tovább Nagyrév, Inoka, Kürt, Ug [Ság puszta] és Sas falvak fekszenek a folyó másik partján, alig fél mérföld távolságra egymástól, s ezeket úgy mossa a Tisza, hogy ahányszor elér egyet, mindig dél felé fordul, és íves kanyarulataival Pest vármegyében is érint néhány falut, majd eltávozik Csongrád felé, és így a Körössel az azonos nevü mezővárosnál összefolyva fogja közre a vármegyét. Ha valahol csodálatos a Tisza, azt először (ebben) a vármegyében figyeltük meg. [...és ezeket úgy mossa, hogy első körével Nagyrév falut, a másodikkal kettőt, Inokát és Kürtöt, a harmadikkal ismét egyet, Ugot fogja körül, Ság pusztát és Sast pedig a kiterjedt öblön kívül, a folyókanyarulat külső oldalára helyezi. Innen visszatérve hasonlóan gyakori kanyargásokkal Csongrád felé hömpölyög. Valóban bámulatos a Tisza változandósága ebben a vármegyében.] Eleinte lassan és szinte észrevétlen sodrással folyik, lomhán és bágyadtan; aztán megannyi kanyarral kígyózva mindenhová szétteríti a hullámokat, amelyek aztán a mélyedéses és puha talajról nem tudnak visszatérni a mederbe, megrekednek és undorító szagú, egészségtelen mocsarakat képeznek. Egyébként a Tisza vize, amely a mederben halad, élettel teli és ivásra tiszta, bár elég háborgó és szétáradó. [Mindkettőt a puha és mélyedéses talaj okozza, amely befogadva a csapadékot, nem mozgásban, hanem valamelyest lebegő állapotban tartja a folyót. Ezért lefolyása nem egyenes, hanem kanyargós és vissza-visszaforduló a medre, így túlságosan megtelik, az alacsony partokon különböző helyeken kiárad, és nagyon egészségtelen szagú tavakat képez. Egyébként a Tisza vizét, ahol a medrében folyik, lehet ajánlani, inni is egészséges, bár kissé ízetlen és iszapos]. A halakról lejjebb fogunk szólni. 2. A Kakat-ér Taskony mellett ágazik ki a Tiszából és Kunhegyes felé tart, bejárja a Nagykunságot és Túrkeve fölött a Berettyóba ömlik. [Bár a Kakat folyóról megemlítettük, hogy a Tiszából ered, de el kell mondani, merre folyik és milyen a természete. Ugyanis ahol Taskonyhoz fordul, a sík helyeken vándorol a medrével és megmarad folyónak, (máskor) szétterülve folyik és a záporoktól hirtelen roppantul megduzzad, partjai kiszélesednek, egészen a kun faluig, Kunhegyesig. Öntözési lehetőséget ad a falunak, ahogy északról délre elfolyik mellette. És mivel merő pusztaságok találhatók folyása mentén, ez kedvező az éjjel-nappal ott barangoló marhák számára, s nem keveset jelent a kaszálók és vetések számára sem. Kunhegyestől egyértelműbben dél felé fordul, és először azt a pusztát öntözi, amelyet Bánhalmának neveznek és fűben a legdúsabb puszta, valamint gróf Forgách Ferencnek, Orczy Istvánnak és Borbély Mihálynak hasznot hajtó legelője, és ahol kompon is át lehet kelni. Azután balról elhagyva Kolbászszék pusztát, ami egykor a kunok kiváltságos kerülete volt, belép a vele azonos nevű pusztára, és 39