Bél Mátyás: Heves megye ismertetése 1730–1735 - A Heves Megyei Levéltár forráskiadványai 8. (Eger, 2001)

A forrás közlésének alapelvei

következetesebben tagolt. A részeken (membrum) és szakaszokon (series) belül a §-okra történő osztást a járásokról szóló „különös részben" is érvényesíteni törekszik. A paragrafus-számokkal jelölt legkisebb egységeknek sorra címeket is adtak ebben, bár e téren találkoztunk hiányosságokkal (néha elmaradtak, néha túl terjengősre sikerültek a címadások). Eltérő a megyebeli közigazgatási egységek leírásának szerkezete is. Egyfelől az OSZK-kézirat tiszai-tarnai-gyöngyösi-mátrai járási sorrendjével szemben az EFK-másolat a tiszai-gyöngyösi-tarnai-mátrai járási rangsort követi, másfelől Eger várost és a várat az utóbbi nem emeli ki a járások elé, hanem a tarnai járás részeként kezdte tárgyalni. Az OSZK-példány sehol nem tartalmaz lapszéli vagy lapalji forráshivatkozásokat - mai kifejezéssel élve: jegyzetapparátust -, még ott sem, ahol például teljes szövegében leírták az Eger város jogállását meghatározó okleveleket. Az EFK-kézirat viszont többször él ezzel a modernebb történetkutatói eszközzel, sőt a lapszéleket arra is felhasználta, hogy a szöveganyagból egyes alcímeket vagy tartalmilag lényegesnek ítélt kulcselemeket emeljen ki. Mindezeket a járulékokat mi sem hagytuk el, hanem a forrásszöveg szerves részeként kezeltük, ami azt is jelenti, hogy a Bél Mátyással egykorú - vagy néhány évtizeddel későbbi - megjegyzéseket nem kevertük össze az általunk készített jegyzetekkel. A Bél Mátyás nevéhez kapcsolódó és itt közlésre kerülő megyeleírás természetszerűen a kornak tényleges közigazgatási és bíráskodási törvényhatóságát, Heves és Külső-Szolnok vármegyét a maga egészében ismerteti. Kötetünk címében azért szerepel mégis Heves megye neve, mert maguk a kéziratok is a „comitatus Hevesiensis" megnevezést használták. A latin-magyar szöveghűség A történeti megyeterületről szóló, 1730 után keletkezett ismertető leírást két nyelven, latinul és magyarul párhuzamosan olvashatóan publikáljuk. A kinyitott kötetnek mindig a bal oldali, páros számozású oldalán az eredeti latin, a páratlan számozású jobb oldalakon a lefordított magyar szöveg látható. A két nyelv eltérő sajátosságai folytán azoknak egy szintre hozása csak nagyobb szövegcsoportokban, a Bél Mátyás és munkatársai által kialakított tagoltsági lépcsőfokokon volt lehetséges. Úgy véljük: így is megfelelő mértékben követhető - ellenőrizhető - mindenki számára a magyar nyelvű leírás hitelessége, pontosságának vagy pontatlanságának foka. Szándékosan bíztatjuk erre a Tisztelt Olvasót, ugyanis a kétnyelvű közlésmód mellett nem önmagáért, a tudományosság hamis látszatáért döntöttünk. Az a latin nyelv, amellyel Bél Mátyásék éltek, a korszak nemzetközi tudományos nyelvezete volt, amely a magyartól eltérő nyelvi logikát tükröző szókapcsolatokkal, mondatszerkesztéssel fejezte ki a lényegre törekvő mondanivalóját. (A latinitás csak modern nyelvek nemzeti méretekben történő egységes, új szabályainak kidolgozásával és elfogadásával, Magyarországon az ún. nyelvújítással válik majd elavulttá.) Ezt a latin nyelvet igen nehéz egyszerre pontosan és egyszerre közérthetően lefordítani, ezért látszott szükségesnek fenntartani mindenki számára 24